Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 2. szám - Dr. Bakos József: A magyar gyermek nevelésének és tanításának néhány időszerű problémája

Dr. Bakos József: A gyermek nevelésének időszerű problémája.33

lésre. Élek is ezzel az alkalommal; annál is inkább, mert igen értékes tapasztalatokat szerezhetek. Jobb így, mint elméletből, de ugyan van-e elmélet egyáltalában a magyar gyermekekről? (Az egy Ballai Károly könyvét kivéve!)

Haladjunk csak lassan és sorjában. Több gimnázium Ilyen tehetségmentés útján bekerült gyermekeket tanító tanára megállapította, hogy ezek a gyermekek emelik az osztály nívóját, gazdagítják, színezik a magyar nevelői munkát, s tetszetőssé tesfcik az eredményt is.

Eddigi tapasztalatom alapján ugyanezeket állapíthatom meg én is

Érdekes folyamat, amikor a nyíltabb jellemű és mélyebb gondolkozású falu i gyermek belemelegszik a komoly munkába. Lassan lefoszlanak róla azok a gátlások, amikkel beült a gimnázium padjaiba. (Erről írtam Népi tehetségvédelem és a magyar nevelés címen. Protestáns Tanügyi Szemle, 1942 okt. szám.)

Szóbeli megnyilatkozása őszinte és talpraesett, a magyar gondolkodásmód sajátosságaival működik, s ennek a gondolkozásnak mindig igazság a lelke és igen szemléletes kép a teste. Az öntudatos magyar nevelés ezt a gondolkodásmódot kell, hogy erősítse. A különben jó utakon haladó modern munkáltató tanítás túlságbavitt módszere, hogy az egész osztályt foglalkoztassuk, mégpedig úgy, hogy egy órán feleljen mindenki, illetőleg „hangot adjon“, nem kedvez e nagy cél megválósításának. A gyermek csak valóban „hangot ad“, de nem értelmes gondolatfűzéssel megalkotott mondatokat, illetőleg ismereteket. A nevelésre is hátrányos az ilyen túlságbavitt módszer, mert rászoktatja a gyermeket a felületességre. Azután meg a gyermek elveszíti kifejező képességét, nem fejlődik beszédkészsége és a mellett elbicsaklik észjárása is, mert a beszéd, a nyelv színeinek, fordulatainak elsikkadásával elszürkül a gyermekben a magyar gondolkodásmód sajátos színe is. A túlságba vitt „zongorázás“ eleinte talán nagyobb figyelemre szoktatja a gyermeket, sohasem tudja, mikor szólaltatja meg őt a zongorázó tanár, őt a „sípot“. Egyik valóban tehetséges gyermekem jegyezte meg: nem működik a síp, bedugult. Később azonban a gyermekek kezdik megszokni azt, hogy csak egy szót, egy félmondatot mondjanak, s észrevettem, sok felületesség csúszik az ilyen feleletbe bele.

Járjunk tehát a középúton ebben a tekintetben, a magyar gyermeknek azonban inkább kedvez a tempósabb feleltetési mód, hiszen nyelvének természete is ezt követeli meg. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy térjünk vissza arra a módszerre: egy felel, a többi pedig csak passzív részt vesz ki a munkából. Egészen más ennek a meggondolásnak a lényege. Ezektől a gyermekektől egész munkát kell követelnünk minden tekintetben. Módszerünk túlságosan zongorázó fogásaival ne szoktassuk rá a gyermeket arra, hogy csak egy szót mondjon. Különben is az volt eddig is a helyes eljárás, ha a számonkérés első felében osztályfoglalkoztató módszerrel kérdezünk és a másik felében külörr-külön számonkérjük a gyermekektől tudásukat. Legyen a gyermeknek alkalma egyéniségéről, erejéről, tudásáról és szorgalmáról is számot adni. Sajnos, igen nagy veszély fenyegeti a mai tanítást: a gyermekek nem vdnak szabatosan beszélni, nehezen alkotnak ép, rendes, kerek és magyar mondatokat. Pedig rá kell nevelnünk a magyar gyermeket a szép, színes, fordulatos magyar nyelvre is..Nyelvünk színe és zamata vész el, ha nem engedünk elég gyakorlási alkalmat a gyermekeknek, már az első osztálytól kezdve.

De ezt szinte csak kitérésnek szántam. Sokkal fontosabb problémája is van a magyar nevelésnek éppen a magyar gyermekek helyes szempontú tanításában és nevelésében. Ez a tehetségmentő munka egyúttal rákényszerít bennünket, magyar nevelőket, hogy merjünk gondolkozni olyan nevelési problémákon is, amelyek eddig talán elkerülték a figyelmünket.

2. A magyar nevelés elsősorban azt követeli meg a magyar nevelőtől, hogy magatartásában a teljes kiállás jegyében legyen magyar ember, s nevelői szempontjaiban csak egy szempont lehet a domináló : az öntudatos magyar nevelő fajtája iránti hűséges ragaszkodása, nagy