Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 12. szám - Dr. Harsányi István: Háborús ifjúságunk és a korszerű nevelői magatartás
Dr. Harsányi István : Háborús ifjúságunk és a korszerű nevelői magatartás 275 zűrzavarból elsőként lógja majd kivezetni az emberiséget, hiszen az utána való vágyakozás félreismerhetetleniil ott él, fejlődik az emberek lelkében. Mindaz, amit eddig elmondtunk, elsősorban a fiúifjúságra vonatkozik. De nem igen csalódunk, ha azt valljuk, hogy a mai idők a leányifjúságra is erőteljesen rányomják a maguk félreismerhetetlen bélyegét. A honi légoltalmi szolgálat, a Vöröskereszt, a Zöldkereszt, a pettyesmozgalom, a 16 éves korban bekövetkezett tanítónői alkalmazás, az egyre jobban terjedő leventeleánymozgalom, a keresőpályákra való özönlés : mind-mind olyan tényező, amely a fiúkéhoz hasonló módon befolyásolja a leányok életét is. Ilyen vonások mutatkoznak hát a mai ifjúság arcképén. Az alábbiakban most már csak arra igyekszünk választ adni, Hogy a nevelőnek milyen magatartást kell mulatnia ezzel az ifjúsággal kapcsolatban. A nevelő magatartása a fenti észrevételek birtokában háromféle lehet. 1. Úgy tesz, mintha nem változott volna semmi. Következetesen megmarad azon az úton, amelyre pályája kezdetén lépest, vagy amelyet lassan kialakított magának, Azt, hogy teljesen elszakdt neveltjeitől, hogy egészen különböző utakon, párhuzamos utakon haladnak, amelyeken sohasem is találkozhatnak, őt nem feszélyezi. Látszólag elvégzi kötelességét, senki bele nem köthet munkájába. 2. Átlátja, hogy nagy változások mentek végbe az ifjúságban, s ennek a következményeit szélsőségesen levonja. Úgy látja, hogy nem érdemes ragaszkodni semmi régi nevelési elvhez, úgyis hiába, megy az ifjúság a maga útján, amit az élet súlyos tényei vágnak elébe. Szinte belenyugszik abba, hogy az ifjú nemzedék kicsúszik kezéből. A felelősséget is elhárítja magától, a kóros jelenségek előtt is szemet húny, s nem avatkozik bele a dolgok irányításába. 3. Keresi az egészséges középutat. Nem mond le az ifjúság neveléséről, irányításáról, de nevelői módszeréi felülvizsgálja, a szükséghez mérten módosítja. S ezt önként, belátása alapján cselekszi. A felismerések következtében. Látja, hogy az élet az ifjúra sok tekintetben olyan felelős feladatokat bízott, amelyekhez hasonlót ő magais végez. Látja, hogy a mai felnőttek és ifjak, nevelők és neveltek életformái között az éles határok elmosódtak, s ezért a hagyományos pedagógia felülvizsgálása is elengedhetetlen. Érzi, hogy a mostani állapot csak átmeneti jellegű, de minthogy ma ez az adott helyzet, alkalmazkodnia kell hozzá. Kétségtelen, hogy ez a harmadik magatartás a helyes. S mik a mozzanatai ennek a korszerű nevelői magatartásnak? A nevelő tisztán látja, hogy neki kell az ifjúhoz, az ifjúsághoz alkalmazkodnia. Tudja, hogy az ő részéről hiába várja az alkalmazkodást. Ennyire kétlaki élet élésére képtelen az ifjú. Hiszen már a fokozott ütemű élethez is csak úgy alkalmazkodhatik, ha megfeszíti erőit, akaratát, teljesítőképességét. Teljesen reménytelen törekvés annyi fele rángatni az ifjút. Érezteti az ifjúsággal, hogy ismeri, átérzi, megérti helyzetét. Ezzel már szinte egyidejűleg megnyeri bizalmát is. A nevelője iránti
