Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 12. szám - Dr. Harsányi István: Háborús ifjúságunk és a korszerű nevelői magatartás

27(3 Dr. Harsányt István : Háborús ijjúságunk és a korszerű nevelői magalurttis bizalmat érző ifjú szinte keresi az érettebb nevelő, irányító, segítő kezét. Nevelői munkájának tengelyévé a megbeszélést teszi. Megtárgyal neveltjeivel, tanítványaival olyan kérdéseket is, amelyek eddig egyáltalán nem vagy csak nagyritkán kerültek elő nevelő és nevelt között. Valószínűleg azért, mert ezekről a kérdésekről a tegnap ifjú­sága nem volt tájékozva, vagy legalább is az őszinteség nélküli pedagógia azt tartotta, hogy ezzel a kérdéssel nem illik az ifjúnak foglalkoznia. Nem tartozik rá. A neveltre igen jó hatással van az, ha nevelője őt is emberként, felnőttként kezeli bizonyos vonatkozásokban. S miért ne tehetné ezt meg a nevelő akkor, amikor az élet tényei már úgyis felnőtté avatták őt, amikor 19—20 éves tisztjelöltek fele­lősségteljes munkakörben szolgálnak a harctéren, s 16—18 éves fiúk és leányok végzik otthon a háborúba ment felnőttek munkáját. Addig, míg ezek az állapotok tartanak, bizonyos engedményeket tesz az ifjúság javára. Különösen olyen esetekkel kapcsolatban, amelyeket a mesterséges érlelés, az életütem felfokozása idézett elő. De itt is résen kell lennie, s különösen olyan esetekben, amelyek az ifjú egyébként is túlságosan igénybevett szervezetét támadnák meg (dohányzás, túlságosan korán kezdett nemi élet), az idősebb barát természetes, még az ifjú előtt is hitelt érdemlő, rokonszenvet keltő modorban mutasson rá a tényekre, s minden nagyképűséget, akadémikus jelleget levetkőzve igyekezzék neveltjei bizalmába férkőzni. Nem kétséges, hogy ez a magatartás eredményeket fog elérni, s hogy csakis ez a magatartás fog eredményeket elérni. Nem számíthat nevelői eredményre az a nevelő, aki nem engedi meg az ifjú önálló véleménynyilvánítását, szabad megnyilatkozását, s aki az őszinteségre megtorlással felel. Mindezeken kívül van még a nevelőnek egy igen fontos feladata. Az nevezetesen, hogy az átmeneti nagy zűrzavarban mégis csak fenn­tartsa az ifjúság hitét az abszolút értékekben. Meg kell győznie nevelt­jeit arról, bogy az abszolút értékek akkor is értékek maradnak, ha egyetlen ember sem követi őket. A keresztyénségnek akkor is meg­van a maga belső értéke, ha nincs egyetlen igaz keresztyén sem. Az igazság" akkor is a legfőbb emberi értékek közé tartozik, ha nincs egyetlen követője sem, s a szép akkor is szép marad, ha nem gyö­nyörködik benne senki. S mint már futólag említettük is, a szépség az az érték, amelynek uralma még ma is a legszilárdabban áll. Éppen azért a nevelőnek nem szabad elmulasztania egyetlen kínálkozó alkalmat sem arra, hogy neveltjei szemét, lelkét a szépre irányítsa. A zene, a költészet, a képzőművészetek mindig rendelkeznek olyan régi és új alkotásokkal, amelyek lenyűgözhetik a jól irányított ifjú­ságot, s ha az ifjú egyetlenegy ponton belé tud fogódzni az abszolút értékek világába, hihetjük, hogy más területeken is hamarabb vissza­tér az abszolút értékek értékeléséhez. A zene és a költészet mindig alkalmas hídnak mutatkozik arra, hogy összekösse az embert az abszolút értékvilággal, igyekezzék hát a nevelő varázsukat minél

Next

/
Thumbnails
Contents