Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 11. szám - Hazai irodalom

Hazai irodalom 203 antropológiai vizsgálataival, Hanschburg Pál iskolareformterveivel, lélek­tani irányelveivel, az 1913. évi Gyermektanulmányi Kongresszus előadásai­val, Nógrády László értékes gyermektanulmányi kutatásaival, a Nagy László indításai alapján alakult Üj Iskolával, Családi Iskolával, Schwarcz Gyula pedagógiai munkásságával, a kultúra válságának kérdésével, ennek magvar vonatkozásaival (Kornis Gyula : A kultúra válsága c. könyvével), a tehetség­mentés és elitnevelés problémájának megvitatásával (Szekfű Gyula, Bibó István, Áfra Nagy János cikkeivel), s rövidebb formában még századunk magyar életének igen számos nevelési vonatkozású jelenségével. Ilyen széles keretek közé ágyazza be magát a főtémát : Nagy László alkotását. Plasztikusan és nagy szeretettel állítja elénk a kutató, a szervező, az iskolapolitikus, a gyermektanulmányozó, a fáradhatatlan agitátorpedagó­gust, a magyar gyermek megismerésének lelkes és nagyhatású prófétáját. Megismerjük a könyvből Nagy László szervező munkáját á Magyar Gyermek­­tanulmányi Társaság ébresztő munkásságának létrehozásában, szerkesztői tevékenységét a Magyar Tanítóképző és a Gyermek nagyjelentőségű pedagó­giai vonalvezetésében, iskolareformeri koncepcióját egy, az egész tanügyre kiterjedő reformtervezet elkészítésében és közreadásában. Végül pedig ki­jelöli helyét a szerző a legnagyobb magyar nevelők pantheonjában, Apáczai, Eötvös, Schneller társaságában. Világosan kiemeli szerző Nagy László szerteágazó gazdag munkásságá­nak vezető eszméit és célkitűzéseit. Az egész társadalmat bele akarta vonni a nevelés érdekkörébe (Szülők Iskolája!), nem elvont lélektani vagy pedagógiai elméleti munkásságra törekedett, hanem a tudományos kutatást a gyakorlati élet kiáltó szükségleteinek, a magyar nevelés ügyének szolgálatába állította. Legnagyobb korszakalkotó tette, hogy szembefordulva a gyermeket számba sem vevő régebbi nevelői közfelfogással, a gyermeki lélek megismerését állí­totta a nevelés tengelyébe, s a pedagógusok lelkiismereti ügyévé avatta. Igen nagy része van benne, hogy ma már a magyar nevelésügy egész vonalán többé-kevésbbé érvényesül a gyermeklélek fejlődésének alapvető elve. Józan magyar természetére vall, hogy a korszerű lélektani irányok értékeinek fel­­használását összekötötte a magyar szempontok érvényesítésével. A kutatás céljául a magyar gyermek faji sajátságainak felderítését tűzi ki. A kísérleti lélektan túlzásait egyensúlyozza az egész lélek állandó tekintetbevételével. A pályaválasztás és tehetségvizsgálat időpontját a 14—15. életévre szeretné tenni iskolareformjában, mert jól látja azokat a nagy veszélyeket, amelyek a mechanikusan végzett és korai képességvizsgálatokból származnak. A labo­ratóriumi munkát az egyéniség megfigyelésével egészíti ki. Az egész nevelés céljává a magasabb erkölcsiséget teszi, amelynek alapját a hitben látja, a pedagógiai tevékenységet világnézeti alapokra helyezi. A gyermeki egyéniség egészének vizsgálatában az ember egész megismerése vezeti, a képességek nemcsak mennyiségi, hanem minőségi különbsége érdekli, ezek és az egyéniség állandó szemmeltartása kiemelik a kísérleti lélektan egyoldalúságaiból. Abban is mutatkozik a tudományos eszközök között tudatosan válogató éleslátása, hogy pályája végén megírt pedagógiai biológiájában a gyermek megértéséről beszél, mint a gyermekvizsgálat céljáról. Ezzel egészségesen túlhaladta saját — egyébként természettudományi ízű —lélektani felfogását a modern vizsgáló­dások értelmében. Mindezt Kemény Gábor a kortárs mélyreható ismeretével, a lángelme iránti lelkesedéssel, de tárgyilagosan, az igazság megmutatásának legfőbb szándékával teszi, mindvégig érdekkeltően csoportosítva gazdag anyagát, és élvezetes, színes, hangulatos előadásban alakítva építő egésszé. A szellem­tudományi tárgyalásmód elbírta volna Nagy László külső életpályájának rövid ismertetését. A "munkából minden magyar nevelő sokat tanulhat, mert a neve­lés soha el nem avuló problémáinak özönével ismerkedhetik meg, s ösztönzést nyer arra, hogy e kérdéseket saját gyakorlatában a Nagy László nemes szelle­mében oldozgassa. Debrecen. Péter Zoltán.

Next

/
Thumbnails
Contents