Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 11. szám - Hazai irodalom
264 Hazai irodalom T)r. Philipp Kálmán : A magyar közoktatásügy egységesítése. (Két Hómantörvémj kritikai méltatása.) A Hollós Mátyás Társaság kiadása. Budapest, 1942.) A könyvhöz dr. Hennyei Vilmos, a társaság elnöke írt előszót, amelyben megokolja, mi indította az írók, művészek és tudósokból álló társaságot a könyv kiadására. Érdekesen mutat itt rá a nemzetnevelés óriási jelentőségére, fontosságára, amint ez negatív formában az orosz példában áll előttünk : ,,Szovjet-Oroszország nem várt ellenállóereje csakis az iskolai drill és tanítás eredménye lehet. Csakis ezzel lehetett az egyébként szelíd természetű orosz népet olyannyira fanatizálni, hogy hazáját és kormányát vért szomjazó farkascsordaként ugyanazzal a haláltmegvető bátorsággal védi meg, mint a fennkölt hazafias és vallásos érzülettől eltelt, szabadságban felnőtt civlizált népek fiai.“ , Maga a szerző könyve tárgyát és ennek vezetőszempontjait a következőkben szabja meg : Az első rész a legújabb tanügyi kérdéseket tárgyalja, a második olyanokat, amelyek 1914-től 1934-ig, azaz a tanügy egységesítéséig az ország tanügyi közvéleményét foglalkoztatták. A harmadik és negyedik részben egyebek mellett főként nyelvpedagógiai kérdésekkel foglalkozik. A könyv tulajdonképpen tanulmányok gyűjteménye, melyeknek nagy része „pedagógiai orgánumainkban“ meg is jelent, mégis valamennyit egybefűzi az az egységes bíráló szempont, hogy a magyar közoktatásügy anyaga és a kor követelményei közt nincs meg az a mindenkép szükséges összhang, amely a mai magyar lélek kívánatos kialakulását előkészíthetné. Anyagilag túíhalmozott, s feldolgozása, kívánatos átlelkesítése nem történik a kívánt módon, sőt ez akadályozva van. Az író célja, hogy rámutasson azokra az utakramódokra, amelyek a szükséges tanulmányi összhang megteremtését elősegítenék. A Hóman-lex érdeméit a következőkben látja : A közoktatási igazgatás dekoncentrációja, a szakszerű adminisztráció és felügyelet kiépítése a vele kapcsolatos intézmények (pedagógiai szeminárium, szakértekezletek stb.) révén, és a nemzetismereti oktatás erősítése. Viszont javításra szorulna a formalizmus túlzása, az adminisztráció túltengése. A további tanulmányok közül mint különösen érdekkeltőket megemlíthetjük a következőket : A magyar protestáns tanár hivatástudatáról címűben (megjelent a Prot. Tanügyi Szeme 1942. IV, számában) kiemeli a múlt nagy küzdelmeinek főtanúságát, amiért nekünk is küzdenünk kell: az anyagtúltengés és módszereskedés kiszorítása. Középiskoláink az élet sodrában csak úgy állhatnak meg, ha az egységes középiskola nagyobb teret enged a típusoknak. Amint szükségesnek látta az idegen nyelvekkel foglalkozó tudósok és tanárok egyesületbe tömörítését, úgy adta e tárgyú metodikai folyóirat tervezetét is. Az érettségi vizsgálatot úgy módosítaná, hogy az írásbeli vizsgálatot csak a magyarra szorítaná, a szóbelit viszont kiterjesztené a természettudományokra, nevezetesen a kémiára is. A könyv egy pedagógiai elmélkedésekben és gyakorlatban eltöltött gazdag élet hű tükre. Régebbi tanulmányaiban felhozott és itt csak most közzétett reformgondolatai közül közben több már megvalósult, s ezek szellemi atyjaként így jogosan tekintheti magát a szerző. Mellőztetése és hivatalos felsőbbsége részéről el nem ismertetése miatti panaszára szolgáljon gyógyírul, hogy az igazi elismertetést nem az adminisztráció, hanem az élet nyújtja, amely a mindenekfelett igaz és életképes reformtervekre előbb-utóbb rámondja a megvalósulás igenjét. Könyve olvasását és áttanulmányozását melegen ajánljuk mindazoknak, akik érdeklődnek tanügyi reformjaink múltja, jelene és jövője iránt. Budapest. Dr. Rezessy Zoltán.
