Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 9. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 209 alapozza mondanivalóit. Erre mutat lélektani alapvetése, s ezt mutatják illusztrációi, gyakorlati példái is, amelyek mind-mind a fiúlélek „méretére“ készültek. Szerettük volna, ha a leány- és fiúlélek közötti különbség alapján a leánygimnáziumi tanítási módszerrel kapcsolatban is kaptunk volna hasznos tanácsokat. Remélhetőleg a munka második kiadásában majd erre is sor kerül. Kondor Imre: Az európai filozófia problémáinak története. Debrecen» 1938. Dr. Bertók Lajos kiadása. 228 oldal. Az utóbbi időben megjelent bölcselettörténetek közül jelentős helyet foglal el Kondor Imre fenti munkája. Tankó Béla, aki átnézte a kéziratot, mondja, hogy a munkából kiérezzük, miszerint itt valaki olyan szólal meg, akinek egyéni hangja van, és egész könyvével illusztrálja, mint jelent a filozófiai szellem a filozófiai problémák oldozgatásában. Azon egységes szempont, amelyből szerző a filozófia fejlődését tárgyalja, Kant és az értékelmélet. Nem elavult álláspont ez, mint sokan hirdetni szeretik, mert hiszen a modern platonizmus (Bolzano, Husserl), amelyet szembehelyeznek Kanttal, nincs vele ellentétben. A független igazságok (Wahrheiten an sich) felfogása is csak az ész útján történik, és ugyancsak az elme adja vissza. Kant és Bolzano szembeállítása éppoly helytelen, mint Bőhm bölcseletét szubjektivizmusnak tekinteni, midőn nála a Nem-Én csikarja ki az elismertetését. Kondor szerint a filozófia lényege a probléma azonossága az egyes korokban, amelyet csak minden kor máskép tudatosít. Az európai filozófia érdekmentes jellegét, amennyiben a valóságismeretet gyakorlati szempontok nem körlátozzák, elsősorban a görögöknél találjuk meg. A görög világképe immanens. Thales kérdése ugyanaz, mint Kanté, gs jelentősége, hogy az érzéki tapasztalat mögött keres egy mélyebb elvet, a maradandót a változóval szemben ; az igazabb valóságot, amelyet Herakleitos az észtörvények feltétlen érvényében talál meg. Parmenidesnél már jelentkezik az érzékelés és gondolkodás szembeállításával az ismeretelmélet csírája. E szembeállítás Sokratesnél és a szofistáknál fog öntudatosulni. Az ismeret lelki folyamat, de nem ebben találjuk meg az érvényesség biztosítékát, a logikai garanciát. Az ismeret előfeltétele, amely ott van minden ismeretben : a fogalom. Hasonlóképpen az erénynél sem azok sokfélesége mondja meg nekünk, hogy mi az erény? Nem az, hogy hányféle, fogja nekünk megmondani eredetét és alkatát. Az érvény a valóságban érvényesül, de a valóság sohasem jelentett végső értéket. Míg Platon a tárgyi tényezők szellemi mivoltát fedezi fel, Aristoteles eljut a végső bizonyosságokhoz, amelyek önmagukban evidensek, ilyenek a logikai alapelvek, de hogy e végső, a tapasztalaitól független bizonyosságok honnan valók, ezt nem kutatja. Plotinos emanació-gondolata hidalja át a szellem és anyag dualizmusát közbeiktatott fokokkal. A teremtőt, a személyes Isten, a személyes lélek, a halhatatlanság s a megváltás fogalmát a keresztyénség adta a filozófiának. Augustinusnál megvan már a Cartesius tétele az öntudat evidenciájáról. A középkorban pedig nagy problémává lett általános fogalmak kérdése Porphirusnál lép fel. Ez univerzáliák Óceáninál már csak jelek, amelyek több hasonló dolgot foglalnak össze : képzeteink ily jelek, amelyek a külvilágra vonatkoznak. Occam megkeresi tehát az ismeret előfeltételét, de még teljesen bennreked a szubjektivizmusban. A modern teológiában nagy szerepet játszott e gondolata, amely elhatárolja az egyház eszméjétől megvalósulása formáját. Korunkban a szabadelvű protestantizmusban és Euckenben találjuk meg e gondolatot. A skolasztika rendszerét a renaissance bontja meg, és most már nem organizmusnak, de mechanizmusnak érezték a világot. így Hobbes, de persze nem tudta megmagyarázni, hogyan tükröződnek a jelenségek az öntudatban. Az empirizmus nem megy túl a tapasztalatok lefolyásában, míg a racionalizmus kutatja a tapasztalat előfeltételeit, amelyek benne vannak a tapasztalatban, de nem belőle valók. Pedig az igazságtartalom szempontjából nem az ismeret lefolyása a fontos. Ez ténylegesség. Itt Leibniz látott a legmélyebbre, aki szerint a tiszta észismeret előfeltétele a tényigazságnak. Az igazság örök, csak megismerése idői folyamat. Ez utóbbi gondolattal megelőzte Bolzanot, az előbbi gondolat pedig Kant nagy filozófiai tettének vált
