Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 9. szám - Dr. Csikesz Tibor: A vallásos nevelés legfontosabb kérdései
200 Dr. Csikesz Tibor: A vallás,.a nevelés legfontosabb kérdései. Ebben az intézetben nem lehet kétséges, hogy csakis a vallásos nevelés lehet a formája minden nevelői tevékenységnek. Erre kötelez először is városunknak múltja. Nagyváradon a magyar nevelés legelső idejétől kezdve, mindig vallásos volt a nevelés. Mint az egész világon mindenütt, úgy itt is az egyház volt a nevelő és a racionalizmus koráig probléma sem lehetett, hogy milyen legyen a nevelés, hiszen az egyház csakis vallásos nevelést ismert. A római katolikus egyház buzgó nevelőmunkáját a reformáció is követte, s talán kevesen tudják, hogy éppen itt Nagyváradon még a debreceni református Kollégiumot is megelőzve és túlszárnyalva már az 1530-as években nagyszerű vallásos nevelés folyt a váradi református akadémián. A múlt kötelezése mellett a jelen sem engedhet meg' másformájú nevelést, mint vallásosat. Amikor hazánk éppen az istentelenséggel áll élet-halálharcban, amikor az ország legfelsőbb felelős ifjúsági vezetői szinte minden héten kinyilatkoztatják, hegy mindenféle ifjúsági munka csak vallásos alapon engedhető meg, akkor nem kétséges, hogy a jelen is vallásos nevelésre kötelez. Erős szó, de ki kell mondanom, hogy aki ma Magyarországon nem vallásos nevelő, az hazaáruló!! Mindezen kötelezettségek mellett az az egyszerű meggondolás is világossá teheti előttünk a vallásos nevelés fontosságát, hogy a jelen nehéz időkben a sok veszedelem, nyomorúság, lemondás és szenvedés mellett egyik legnagyobb kín a bizonytalanság. Az egész élet — nemcsak a jövő, de a jelen is — oly szörnyű bizonytalan, hogy a legnagyobb áldás az, ha valaki rámutat és ráállít az egyetlen biztos alapra : a vallás alapjára. A vallásos nevelésnek ilyen munkája nemcsak az iskolai évek tartamára szól, hanem az egész életre kihat. Mint a puskacsőnek a golyó pályájához viszonyított aránytalanul rövid kevéske útja, meghatározza a golyó sokszáz méteres pályáját, úgy határozza meg az iskolai pár esztendő, egy egész, hosszú élet irányvonalát. Nekünk nem lehet mindegy, hogy milyen irányt vesznek azok a drága életek, melyeket szülői szeretet, egyházi gondoskodás s a haza reánk bízott. Minthogy a vallásos nevelés ilyen komoly és felelősségteljes feladat, semmiképpen sem szorítkozhat csak a hittan órákra. Az intézet vallásos nevelése nem a heti két-két hittan óra megtartásából áll. A vallásos nevelést szolgálják a tanítás kezdetén és végeztével mondott imádságok, énekek, vasárnapi istentiszteleten részvétel. Ezeknél az alkalmaknál különösen fontos a legnagyszerűbb nevelői módszernek, a példának alkalmazása és hatása. A tanulóknak alkalmuk van minden nevelőjüket vallásos életükben is megismerni, amikor tanítás kezdetén és végén együtt imádkoznak. Ha a tanár imádsága gépies, unatkozó, életnélküli szómorzsolás, a tanulók egész életében megmarad a gondolat, hogy a vallás csak valami unalmas, de szükséges formalitás, melyet jólnevelt ember illedelmesen elvégez a nélkül, hogy annak leikéhez, szívéhez bármi köze is lenne. Hadd mondjak erre két példát! Az egyik intézetben a materialista felfogású
