Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 9. szám - Rágyánszki Pál: A korszerű magyar nyelvi és irodalmi érettségi

Rággánszki Pál: A korszerű magyar nyelvi és irodalmi érettségi. 197

abbeli támogatását, hogy a szellemi munka elengedhetetlen követelményét : a nyugodt munkához szükséges elegendő időt számunkra biztosítsák. Hajsza ez az élet az iskolában, nem alkalmas értékes szellemi munkára. A „keveset, de jól“ talán soha nem élt annyira a szívek mélyén sóvárgó vágyként, mint ma néhány emberben, akiket nem tévesztett meg a fellengző, külszínnel megtévesztő szellemvilág. Mélyebbet, értékesebbet, rendszeresebbet akarunk. Nem agyonmagyarázásról van szó. Aki ezt teszi, vagy ezzel vádoi, az nem ismeri a művészi alkotást s annak sajátos megismerési formáit. Az alkotás egészének sajátunkká tételéről van szó. Itt nem elég az agyonmagyarázás, ellenkezőleg, még a felületet sem tudjuk ezzel-átadni, mert értelmi erővel érzelmi alkotást megérteni, s mások számára közvetíteni : fából vaskarika. Nyilvánvaló tehát, hogy itt hiábavaló a magyarázat. Az alkotást át kell érezni és át kell éreztetni.

11a így áll a dolog, akkor a kérdés és felelet vizsgálati mód nem elegendő a szélesebb körű lelki és szellemi értékek megmutatására. Sajnos, a tapasztalatok alapján nem tudunk belső formai elgondolásunkra válaszolni, de tanításunk tapasztalataira támaszkodva állíthatjuk, hogy az analízis és a kérdve-kifejtés s az előadás egymásmellettisége bő skáláját nyújtja a megismerési formáknak s velük egyetemben a vizsgáló számára a lelki és szellemi értékek megfigyelhetőségét.

III. Elméleti alapvetésünk harmadik részében anyagi célról beszéltünk, s annak tartalmi és szellemi tényezőit vizsgáltuk. Általános érvényű vizsgálatunkban csupán addig jutottunk el, hogy az anyagnak tartalomban minden jelzőtől mentesen magyarnak, értékelésében igaznak, szellemében a nemzet törekvéseivel azonosnak kell lennie. Ebből következik, hogy csakis olyan értékek vizsgálatára szorítkozzunk, melyek valóban tiszta és nevelő értékek.

Megjegyezzük ugyan, de nem akarunk vitába szállni abban, hogy ezen elgondolásunk értelmében mennyire érték Tolnai Lajos élete és munkássága, szemléletével és szellemével való azonosulás s annak kitárása, valamint a történeti értékekkel szemben álló, ellenséges lelkűiét kiteregetése éppen ezen tárgy vizsgálata nyomán. Hisszük, hogy nem annyira értékes, hogy külön tétel legyen. Hogy azzá lett, azt az a sajnálatos körülmény határozza meg, hogy lesiklottunk a vizsgálódás és az értékelés igazi alapjáról, mely nem lehet más, mint a megformált tartalom. Ami innen vagy túl van, az mind lehet szép, érdekes, valaki számára sokatmondó, de mindig csak felszínen marad, s értéktelenebb szemlélet és értékelés lesz, mert minden irodalmi alkotás elsősorban lelki és szellemi érték és csak másod-, hprmad-, sőt ...sorban politikum, történet, szociologikum stb. A művészet az érzelmet sajátította ki az emberi lélek összetevői közül. Ennek legfőbb törekvése : a szép megvalósítása. A mai irodalmi alkotások java része azonban nem ebben a talajban gyökerezik, s a magasabbrendű értékek közül nem a szépet, hanem az igazat és a jót kívánja szolgálni. Ilyen körülmények között az olvasó