Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 9. szám - Rágyánszki Pál: A korszerű magyar nyelvi és irodalmi érettségi
198 Rágyánszki Pál: A korszerű magyar nyelvi és irodalmi érettségi. értelmi és akarati lelki tényezőire tart igényt. Csakhogy ennek ilyetén, látására és közvetítésére nem gondolnak azok, akik e szellemi alkotásokra esküsznek, s igen csodálkoznak azon, hogy sok ellenségük van. Nyilván amit hirdetnek, nem teljesen igaz, nem teljesen jó. S hogy szép-e, talán fölösleges kérdeznünk, mert eleve lemondtak a költészet e legfőbb ható tényezőjéről, másodrendű szerephez való juttatása által. Minden megformált tartalom akkor válik sajátunkká, ha kifejezi mindazt, ami bennünk él, lelkünk legmélyén szunnyad. — E tételből kiindulva állítjuk, hogy mindenféle politikai, szociológiai stb. vizsgálata az irodalmi alkotásoknak csupán azért, mert azt hisszük, hogy a mai fiatalság erősen szociális beállítottságú, merő tévedés. Felületes munka ez, könnyű siker, s ezért hat a növendékeknél, kiknek értékítélete nem önálló, s kik e munkában bíráló magatartásuk kielégülését lelhetik. Tapasztalat alapján azonban mondhatjuk, hogy a mai ifjúság hajlamos a mély gondolkozásra, szeret az alkotások igazi értelméhez eljutni. Óráinkon nem egyszer tapasztaltuk, hogy fejtegetéseinkkel egyidőben járták végig az utat a növendékek oly annyira elevenen, hogy velünk egyszerre mondták ki a legmélyebb értelem kifejező igéjét, vagy fejbillentéssel nyugodtak bele egy-egy igazság kikristályosodásába. Csodálatosan vagyunk hangszerelve, mindenki másként, mégis tudunk találkozni, de csak akkor, ha nem egyoldalú szemlélettel nyúlunk az alkotáshoz, s közvetítjük azt mások számára, hanem, ha fel tudunk emelkedni mindenen, s csak a megformált tartalmat igyekszünk megérteni, mindenestül átélni és átéltetni; ha kegyelettel tudunk közeledni az alkotáshoz, mely a lélek egy darabja, az élet egy parányi része, mely egyéni vagy közösségi talajból fakadt. Tehát az egyénből mint különállóból, vagy mint a legeszményibb közösségek: a család, a nemzet, az egyház tagjából. E közösségek legszentebb törekvéseinek ismeretében ítélhetjük meg mindazt, ami a művészet köntösében célzatosságként jelenik meg. íme, tehát megvan a lehetősége annak, hogy széles körben vizsgálódjunk, de ne feledkezzünk meg sohasem a tiszta és magasabb rendű értékek kereséséről, a kialakuló élmény zavartalanságáról, igaz és nevelő értékű értékítélettételről, valamint a vizsgálati körnek a mű teljes befogadása után való kiszélesítéséről. Az ilyen természetű vizsgálatok sokkal mélyebbek és értékesebbek, mintsem nevelő értékük bármilyen fokban is kétségbevonható lehetne. Felesleges tehát a fentebb mondottak értelmében elsődlegessé tennünk a politikai, szociológiai stb. vizsgálati szempontot, még abban az esetben is, ha ilyen irányú lélekformálást kívánunk kifejteni, mert a mű központi vizsgálata erre is ad alkalmat, s nevelésünk ezt sohasem mulasztotta el, központivá tétele azonban mellékes tárgyat értékel többre a tulajdonképeni tárgynál. A most lefolytatott újrendszerű érettségi hitünk szerint kiállta a próbát. Elméleti alapvetésünk mélyebb vizsgálati szempontjai, a apasztaltak alapján következtetve, keresztülvihetők* nincs másra
