Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 8. szám - Vitéz dr. Nábradi Mihály: A magyar tanárság és a közélet

180

Vitéz dr. Nábrádi Mihály: A magyar tanárság és a közélet.

Hányszor fordul meg az eszében : itt van egy sokféle elemből összetett, de minden rétegében tudatlan, vakon élő társadalom. Fiatal életem egész energiáját, minden szerzett kincsét arra használom, hogy kiolvassam bajait, s hasznára legyek. De erre nem nevelték. Látja a társadalom bajait, megosztottságát — úri — nem úri. Ő az előbbihe-z tartoznék. Itt jön aztán az égető kérdés, az anyagi feltételek. Nem azért, mert szükségesnek tartja a külsőséget, a bútort, a rufyát, a szokásokat, de a rossz közfelfogás, közízlés kényszerítő ereje Visszanyomja ; az iskolai élet, a napi gondok, a család magához láncolja. Elzárja magát az élettől — természetesen kivételek vannak szép számmal, lesz róluk szó, mert ők a fontosabbak —, mutatott különc lesz, és még talán cikkeket is küld a filológiai közlönybe, vagy fiatal életét alkoholikus, vagy erotikus életbe öli. A magyar intelligencia talán legértékesebb eleme halott a közélet számára.

Bármily keserves még ma is ilyen torzképet rajzolni a tanárság egy részéről, az igazság mérlegének egyik oldalán ez a helyzet, a valóság. Nem mindenki harcos egyéniség. Sokan megalkudnak a kényszerítő sorssal. A fizetés elégtelensége, szégyenteljes, kultúra-leértékelő kicsinysége sokak előtt munkájuk kisemmizését is jelenti, s méltán. A nagy többségen nem segít a szólam, a buzdító felhívás, hiszen sokszor még saját rendjében sincs becsülete, sem megértés sorsával és helyzetével szemben. Az ilyen fember legyint a felülről jövő vállveregetésnek és gúnymosollyal fogadja a hitegetéseket és biztatgatásokat. A valóságot látja, amelyben él, s ezt nem lehet letagadni, elsimítani. Az egyetemen sokszor hallottuk, hogy igen szomorú, de vidéken a tanárok disznót hizlalnak és gazdálkodnak, a kultúrával pedig nem sokat törődnek. Ilyen az érem sötétebb oldala. Ezektől az emberektől nem lehet várni sokat, de hangsúlyoznom kell, ennek nem ők az okai minden tekintetben. Sokkal inkább a megnemértés, a méltánytalanság, tehát a körülmények.

De van az éremnek másik oldala is, és itt már más a helyzet. Az új tanár-nemzedék érzi és tudja is, hogy ki kell élni teljes életünket és a közélet elevenen ható tényezőjévé kell birkóznunk magunkat, bármilyen legyőzhetetlennek látszanak is az akadályok. Húsz év óta törekszik eloszlatni és levetkezni a félénk filozopterről szóló hitet. Ez az új tanár-nemzedék hirdette fájdalmasan, de egyre hangosabban, hogy a történelmi élet a nép : az egyetlen történelmi osztály, a nép evolúciója. Az új generáció élete értékét, célját, érdekeit ebben keresi. Rámutat arra, hogy a magyarság igazi mélyeinek erőtartaléka a nép, mely híven őrzi még ősi hagyományait, s mi nem tehetünk egyebet, ha meg akarunk maradni, mint hogy a nép felé fordulunk, s egy olyan ősi, de mindeddig ki nem élt kultúrformába kapcsolódunk bele, melynek nagy mondanivalói vannak még az emberiség számára. Ez az új tanár-nemzedék szállt harcba Bartók és Kodály mellett a magyar zenéért. Vezetése mellett indultak meg a szociográfiai és etnográfiai mozgalmak, melyeknek az volt a céljuk, hogy fölfedezzék a magyarság eddig feltáratlan mély rétegeit. E tanár-nemzedék lel-