Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 8. szám - Vitéz dr. Nábradi Mihály: A magyar tanárság és a közélet

Vitéz dr. Nábrádi Mihály: A magyar tanárság és a közélet.179

pszychéje“ c. elmefuttatását elővegyük, s hozzá kapcsolódva rövid pillantást vessünk e szempontból a mai helyzetre.

Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy a tanárnak csak fele munkája az iskolai jövőképzés, annak ellenére, hogy ma az iskolai munka nem gyermekjáték. Pedagógusok előtt felesleges a munkának részletezése, elég csak annyit mondani összehasonlításul, hogy ha egy tanárnak van naponta három órája, az nem háromszor 45 percet jelent munkavégzés szempontjából, hgnem kereken négyszer vagy ötször ennyi időt. Nem azért, mert óravázlatot kell írni, mert új és új tankönyvek kerülnek kézbe, mert az iskolai munka elé kiszámíthatatlan akadályok kerülnek, hanem egyszerűen azért, mert a tanárnak lépést kell tartania a tudomány mai állásával, hiszenebben tevőleges szerepet is játszik, ami mégis csak elsőrendű feladata. Ez a tevékenysége pedig felemészti iskolán kívüli idejének jórészét, noha az iskolai munkának nem lebecsülendő nagy része, a dolgozatjavítás is, a pihenő időre esik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a tanár családos ember, akinek a mai világban a család ellátása is súlyos gondot ad, világos, hogy már majdnem minden idejét munkában tölti. Pedig még nem is tettünk említést a szintén szorosan iskolához kapcsolódó többi nevelési tevékenységéről, mint például: cserkészet, levente, diákkaptár, önképzőkör, társalgások stb. stb. Be kell látnia mindenkinek, t^ogy ez a sokféle munka mind teljes embert kíván.

S most következik a tanár másik fő feladata : belemenni az életbe, hatni kortársaira, tényező lenni a magyar közélet kialakulásában.

Vizsgáljuk meg, hogy mi lehet a tanár közéleti szereplése :

1. Pozitív ismeretek terjesztése a reális tudományok köréből, mondja Szabó Dezső, ezek vagy praktikus értékűek, vagy a világnézetet helyes képzetekkel gazdagítok lehetnek.

2. Feladata, hogy holt-ideákat takarítson el, új eszmék hirdetésével formálja át a világnézetet, hogy az egyén felszabadulhasson a múlt egyes haszontalanná vált kényszerképzetéből.

3. Vegyen részt a testületek, a városi és megyei élet munkájában. A magyar intelligencia egyik legértékesebb eleme legyen aktív tényezője a magyar közéletnek, hogy ennek legfőbb kultúr-kívánalma, t. i. hogy Magyarország szűnjön meg jogász pays de Cocagne lenni, végre valósággá váljék.

Szabó Dezső, ezelőtt több mint 30 évvel, így foglalja össze a tanárság közéleti szereplésének lehetőségeit, s ezután ráfordítja szemét a tanárság nevelésére. Az egyetem vájjon mennyire nevel erre az életre, hogy nyitja rá szemét a fiatal bölcsésznek saját korára, a problémák erdeiére s a megoldás kínzó kérdéseire? Sajnos, még ma is válaszolhatunk e kérdésekre az ő feleletével. Az egyetem abszolúte semmit sem tud abból az életből, amelybe a fiatal tanár kimegy. Az újabb irodalom és művészet eredményei, az új filozófiai és szociológiai kutatások perspektívája, sokféle életű korunknak nagyszerű küzdelme a jobb felé — mind terra incognita. így kerül ki az életbe. —