Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 8. szám - Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Tudósképzés, tanárképzés
Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Tudósképzés. tanárképzés. 175 gyakran — csak „ösztönző, tanulságos példára és lelkesítő emlékre tesznek szert“ (8. §). De ha mar így van a dolog, akkor azt legalább, mint minimumot, ki kell kötni, hogy ezt az 5. évet kivétel nélkül minden jelölt tartozik teljes egészében letölteni és félévi gyakorlattal senkit semmiféle címen se lehessen kibocsátani. A gyakorlati kiképzés csak olyan fontos, mint az elméleti, és éppen azért elengedhetetlenül szükséges, hogy a jelölt az egész évet elejétől végéig (és nem október 1-töl május 1-ig) végigcsinálja. A szabályzat 12. §-a, mely részletezi a jelöltek munkakörét és teendőit a gyakorló év alatt, nagyon helyesen és vitathatatlanul szabja ki egyéb feladatok mellett, hogy a jelölt „4. cselekvőén résztvegyen az iskolai élet minden mozzanatában“. Hogyan valósítható ez meg félévi gyakorlással, amikor pl. vagy az iskolai év megindulását nem látja az, aki csak a 2. félévben gyakorol, vagy a bevégződést nem figyeli végig, ha csak az első félévre van elkötelezve? Éppen azért továbbmenőleg nem lehet helyeselni azt sem, hogy a gyakorlati évet február 1-től kezdje, és a másik esztendő január végén fejezze be : a természetes rendet, az iskola szabályos életét ne zavarja meg senki se, csak azért, mert hanyagul végezte kötelességeit, és vizsgálatait nem tette le rendes időben. De az egy félévig történő gyakorlás nem elegendő azért sem, mert az 5. évben hallgatandó előadások pótolhatatlan ismeretanyagot közölnek a jelöltekkel. Ezeknek felét elveszíteni a legnagyobb hibák közé tartozik, amikkel a tanárképzés alaposságát veszélyeztetik. Magam is tanítottam 6 éven át, 1935—1941-ig, a23. §-ban megjelölt „theoretikumok“-at, amelyeknek problémái ott részletesen fel vannak sorolva : ezek igen nagy terjedelmű anyagot ölelnek fel, s a hallgatók — ezt tapasztaltam — beható érdeklődéssel vettek részt ezeken a megbeszéléseken. Még az egy év is kevés a heti 2 órával a felvetendő kérdések tisztázására, de egy félév meg jóformán képtelenül kevés a feladatnak még felszínes elvégzésére is. Végre megemlítem a 26. §-ban szabályozott „Működési bizony itvány“-t, melyet a gyakorló-középiskola igazgatója ad ki a jelöltnek a pedagógiai vizsgálatra bocsáthatása végett. Ez helyes és szükségts is. Azonban nem tudok rá esetet, hogy a bizonyítványt valakinek ki ne adták volna, és így vizsgálatra ne mehetett volna. Pedig tegyük szívünkre a kezünket, bizony olykor-olykor előfordul, hogy „a jelölt gyakorló-középiskolai kötelességeit ki nem elégítő módon teljesíti, s szaktárgyainak tanításában szerzett módszeres készültsége nem elegendő“, és így a lehető legnagyobb ok megvan a vizsgálattól való elzárásra. Micsoda szat:rikus lehetőség az, hogy egy olyan egyén, aki sem kötelességtudásával, sem felkészültségével nem érdemli meg a tanári oklevelet, ahhoz mégis hozzájusson, és egy egész életen át az ifjúságot nevelje és tanítsa arra, amire éppen saját maga képtelen volt. Ez a valóság világától messze, nagyon messze elvezet. Ha tehát van működési bizonyítvány, aminthogy kell lennie, akkor ez sohase alacsonyodjék le a hanyagság és tudatlanság menlevelévé, ellenkezőleg: legyen a becsületes munkának és alapos ismeretszerzések a tiszt s fokmérője.
