Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 8. szám - Dr. Stibrányi Gyula: A tananyagkiválasztás és tantervkészítés alapelvei
176 Dr. Stibrányi Gyula : A tananyagkiválasztás és tantervkészítés alapelvei. Összegezve mindeneket : a tudósképzés és tanárképzés kérdése is sürgeti a gyökeres rendezést, a tervszerű javítást, ami minél hamarább bekövetkezik, annál több haszonnal és nyereséggel fog járni a magyar közművelődésre nézve. Vitéz dr. Bessenyei Lajos. / \ \ A tananyagkiválasztás és tantervkészítés alapelvei. _ Mindkettő a tanítás céljától függ, amelyet a törvény 1. pontja állapít meg : valláserkölcsi alapon polgári nevelés, nemzeti szellemű általános műveltség, az egyetemi és főiskolai tanulmányokra való képessététel. A régi klasszikus felfogás alapelveit a legvilágosabban Pauler Ákos foglalta össze egyetemi előadásaiban, amelyekről 1931-ben Didaktika címen jegyzet készült. Minden didaktikai kérdésben az ő kikristályosodott rendszere ad a kiindulásra támaszpontot. E filozofikus didaktika szerint a tananyagkiválasztást két szempont irányítja: 1. a materiális, az ismeretanyagi és 2. a formális, elmeformáló, lelki képességeket fejlesztő szémpont. Az ismeretanyagot az abszolút értékelmélet (igaz, jó, szép) szerint kell elbírálni a relatív értékek (szükséges, hasznos, élvezetes) mellőzésével. A műveltségi iskolában a materiális rész csak mint képzőanyag szerepel a formális rész szolgálatában. Minden tudománynak nagy elmefejlesztő ereje van, de az értelem fejlesztésére legértékesebb az, amelyik logikai iskolázottságot ad, hogy a gyermek megismerje megfigyelés és következtetés útján a rend és rendszer világát. E logikai alapon első helyen áll a grammatika, a klasszikus nyelvek, matematika és utolsón az adattudományok, a leíró földrajz. Az erkölcsi (jó) érték fejlesztésére formálisan képző, etizáló minden tárgy, amin keresztül a helyes cselekvés szabályait meg lehet értetni a gyermekkel. Esztétikai formális nevelést nyújtó tárgyak az irodalmi tanulmányok, irányhatározói pedig az antik irodalom és a művészettörténet. Az iskolának cs.ak átszűrt, lezárt anyagot szabad nyújtani, semmi vitásat, nyugtalanítót, aktuálisat, nehogy a problematikus kérdésekben az éretlen állásfoglalás kapkodó, belső felelősségérzet nélküli embertípust termeljen ki. Az iskola sohasem nevel a gyakorlati élet részére, hanem olyan lelkiséget fejleszt, ami az életben képes praktikussá lenni. E klasszikus felfogás folytán állott elő aztán a szakadék a régi iskola és az élet között, amelyet először rendkívüli tárgyakkal, majd a reálgimnáziummal kellett áthidalni. Jobb, ha a gyermek szemét az iskola nyitja ki, mint a nagyvárosi élet. A gyakorlati élet előtt nem lehet többé az iskola kapuját becsukni. Nagy hiba volna, ha gyakor-
