Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 8. szám - Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Tudósképzés, tanárképzés
172 Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Tudósképzés, tanár kél zés. o a négy tudományegyetem tanárai, csak egy közülök az egyik tankerületi főigazgató. Arra itt nincs hely, hegy ezekkel a megnyilatkozásokkal még csak nagy vonásokban is foglalkozzunk, az érdeklődő bármikor hozzájuk juthat a kiadott munkálatban. Ellenben bővebben és részletesebben kívánom ismertetni dr. Szabó Dezső egy. ny. r. tanár hozzászólását, amelyben benne foglaltatik egyrészt a debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem bölcsészeti karának, másrészt a debreceni m. kir. középiskolai tanárképzőintézet igazgatótanácsának e kérdésben hozott határozata.1 Ez utóbbi meghozatalában annakidején magam is, mint az igazgatótanács egyik tagja, résztvettem, a meghozott pontokat elfogadtam, és így e határozat lényegével egyénileg egyetértek, bár vannak más kívánságaim is. Érdekesnek tartom ennek a hozzászólásnak az elejét szórólszóra idézni, mert ez a kérdés lényegét erősen megvilágítja. ,,Az az ellentét, amelyre a felszólalók közül annyian rámutattak, hogy t- i. az egyetem és az egyetemre tóduló ifjúság célkitűzése között óriási ellentétek állanak fenn, talán sehol sem nyilvánul meg annyira, mint a bölcsészeti karon. Az egyik ellentét a bölcsészeti karokon az, hogy a kar tudósokat akar képezni, a hallgatók pedig tanári diplomát akarnak szerezni. Mivel maguk a bölcsészeti karok a tudósképzéshez mereven ragaszkodva, mindeddig nem tudták ezt az ellentétet megoldani, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a bölcsészeti karok mellett tanárképzőintézeteket állított fel abból a célból, hogy a bölcsészethallgatók egyetemi tanfolyamuknak tartama alatt szaktudományuk minden ágazatával kellő sorrendben megismerkedhessenek. A másik ellentét a bölcsészeti karokon az, hogy a tudósképzéshez mereven ragaszkodó karnak van egy bölcsészetdoktori szabályzata, ami semmiféle, a tudósképzésre mutató tanulmányokat nem ír elő azon hallgatókra nézve, akik bölcsészetdoktori szigorlatot akarnak tenni, hanem csupán azt követeli tőlük, hogy a karnak nyolc féléven át hallgatói legyenek, viszont a Középiskolai Tanárvizsgálati Szabályzat részletekbe menően is olyan követelményeket állít fel a tanárjelöltekkel szemben, amelyek nem a középiskolai tanároknak szükséges szakképzettséget akarják megadni, hanem a tudós kutatásokra akarják őket képesekké tenni.“ Ezek megcáfolhatatlan tények, amelyek kétségtelenül szükségessé teszik ezeken a területeken a megfelelő reformokat. Ezek után Szabó Dezső nyolc pontban előterjesztette a debreceni egyetem bölcsészeti karának a bölcsészetdoktori szigorlat megreformálására vonatkozó javaslatait: ezek a tanulmányi időt 10 félévre emelik fel; az első év végén szelektáló vizsgálatot kell tenni; a főszigorlat több részben tehető le ; a kollokviumok és szemináriumi dolgozatok félévenként kötelezőek ; utolsó szigorlat előtt értekezést kell bemutatni, amely igazolja, hogy a jelölt saját tudományszakjában kutatómunkát tud végezni. Ugyancsak előterjesztette Szabó Dezső a tanárképzés megújítására vonatkozó 1 T. m. 3. kötet 36—39. lapok.
