Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 8. szám - Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Tudósképzés, tanárképzés
Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Tudósképzés, tanárképzés. 173 javaslatokat is. Ezek : mivel rendes időben alapvizsgára, kilenc év statisztikája szerint, a hallgatóknak csak 50%-a, szakvizsgára csak 20%-a jelentkezik, azért a tanulmányi időt egy évvel fel kell emelni; alapvizsgát az első év végén kell tartani, ami egyúttal szelektáló jellegű is ; a vizsgálati anyagból el kell hagyni a tudósképzés anyagát, de legyen benne a középiskolai tananyag, amit jó tankönyvek is tartalmaznak; a gyakorló év mindenkire nézve teljes egy év legyen és pedig szeptember 1-től június 30-ig ; megfelelő előadások legyenek úgy a bölcsészeti karon, mint a tanárképzőben. El kell ismernünk, hogy ezek a javaslatok, ha megvalósulhattak volna, lényeges javulást hoztak volna úgy a bölcsészetdoktorság elnyerésének, mint a tanárképzésnek a terén. Sajnos, kerek nyolc esztendő telt el az országos kongresszus óta, de ez a két kérdés semmit sem haladt előre a megoldás felé, sőt ma már elmondhatjuk, hogy senki sem beszél róluk. Pedig ezeket a problémákat még a világháború sem hátráltathatja a megreformálás tekintetében, hiszen az egyetemek működnek, bölcsészetdoktorokat egyre-másra avatnak fel, és tanári diplomákat is adnak ki. ha nem is annyit, amennyire a megnagyobbodott országnak szüksége volna. Pedig ha valaha szüksége volt nemzetünknek elsőrendű, minőségileg is a legkiválóbban képzett tanárokra, akkor bizonyára ezt a mai időkben kívánhatjuk meg, amikor — úgy lehet — egv második ezredév megalapozása folyik, egy egészen új világ van kialakulóban és megszületőben. Csak megismétlem azt, amit már bevezetőkig is elmondottam: nekünk, tanároknak, nemcsak az anyagi ügyeink rendezését, a státusbeli és fizetési viszonyaink megjavítását kell sürgetnünk, hanem ugyanolyan mértékben kívánnunk kell a jelenlegi tanárképzés most ismertetett fogyatkozásainak is a megszüntetését és korszerű reformok útján történő tökéletesítését. Végül nem mellőzhetek el néhány egyéni észrevételt a tanárképzésünkkel kapcsolatban. Már előzőleg említettem, hogy az előterjesztett debreceni javaslatokon kívül vannak további kívánságaim is. A mai tanárképzésünk ugyanis messze esik a valóság világától, az élet igazi középiskoláitól. Ha az előterjesztett javaslatokat megvalósítanák, akkor ez a távolság mindenesetre csökkenne, de a kívánt cél közelébe még mindig nem érkeznénk el. Erre nézve vizsgáljunk meg egy-két dolgot. A debreceni tanárképzői javaslat utolsó pontja így hangzik: ,,/ij A középiskolai tanárok szaktudását a bölcsészeti karral egyetértésben a tanárképző biztosítsa, a bölcsészeti kar tanítói munkájára minél nagyobb mértékben való támaszkodással.“ Ez a.mai állapothoz képest haladást jelentene, de semmi biztosítékot sem nyújt arra nézve, hogy a tanárjelöltek szaktudásához szükséges tananyagot ezentúl valóban részletesen elő is adnák, fel is dolgoznák. Éppen ezért tantervben kellene megállapítani azokat az előadásokat, amelyek útján a rendelkezésre álló 4 vagy 5 év alatt a vizsgálati anyagot teljes terjedelemben lehallgathatják a jelöltek. Ez a többi fakultásokon — teológiai, jogi, orvosi — meg is
