Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 1. szám - Dr. Horváth Károly: Tessedik öröksége
10 Dr. Horváth Károly: Tessedik öröksége. kell várnunk, segítsünk addig magunkon másféle szemléltető anyaggal. Általában kezdeti stádiumban van még e kedves tantárgy tanítása, nincs még kipróbálva a tanterve, a tananyagmennyiség elvégezhetése, nem vagyunk biztosak a felől sem, vájjon beválnak-e teljes mértékben a gyorsan szerkesztett tankönyvek. Egy év leforgása után mindez kitudódik, s akkor bőséges tapasztalat birtokában tehetünk majd javaslatot az esetleges fogyatékosságok megszüntetésére. Azonban igénytelen fejtegetéseimből kiderül, hogy leküzdhetetlen nehézség nem állott elő a miniszteri csökkentő rendelet folytán, mely helyes pedagógiai elvek alapján a jelen körülmények között legjobbnak mutatkozó megoldást igyekezett megtalálni. A legnagyobb megnyugvást jelenti, hogy a rendelkezéseket didaktikában, metodikában képzett olyan gimnáziumi tanárok hajtják végre, akiknek keblében magyar szív dobog, akik meg vannak győződve a honvédelmi ismeretek tanításának feltétlen szükségességéről, nemzetépítő erejéről és rendkívüli nevelő értékéről, s akik ezért pedagógiai készségükkel, találékonyságukkal, szakképzettségükkel lelkiismeretesen mindent meg fognak tenni a főként kezdetben felmerülő nehézségek eloszlatására. Debrecen. Dr. Kun Sándor. Tessedik öröksége. Végére járunk a jubileumi évnek. Megünnepeltük az immár hivatalosan is elismert nagyember, nemzetnevelő emlékezetét. Megállóit az ország szülőhelyénél, életének, működésének műhelyénél, ahol porai is nyugosznak, és most szobra hirdeti emlékezetét! A nagyembernek a hálás utódok mindenképpen méltó emléket állítottak írásban és műalkotásokban. Mi mégis Tessedik örökségét keressük és majd meg is találjuk —az iskolákban. Vájjon nem kárbaveszett munka-e ez? Mit érdekel bennünket a gazdanevelés ma, amikor két hivatott szakminisztérium : a földművelési és a közoktatási, gondoskodik a magyar gazdák neveléséről? Nem akarunk mindig az unalmasnak hirdetett statisztikához fordulni, de aki megnézi a magyar kisgazdák tömegét, ott bizony nagy adag protestánst talál. Az Álföld gazdáinak jórésze protestáns. A meglévő gazdasági iskolákban pedig az emlegetett %-on felül is találunk protestáns diákságot. Nagy öröm ez, mert igazolja, hogy a tanulni-, haladnivágyó gazdák között mindig és mindenütt ott vannak azok, akiket az isteni Gondviselés is vezetésre és irányításra rendelt. Magyarország elsősorban agrárország, így tehát benne a mezőgazdaság fejlesztésére kell csoportosítani erőinket. Márcsak a parlagon maradó emberi munkaerők megfelelő kihasználása érdekében is minden rendelkezésre álló eszközzel fejleszteni kellene a mezőgazda-
