Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 7. szám - Dr. Papp Ferenc: Mai koreszmék és a református iskola
Dr. Papp Ferenc : Mai koreszmék és a református iskola.149 Ki ne ismerné közülünk a cserkészet áldásos nevelő hatását? A cserkészet is ilyen közösség, az is közösségi élet által közösségre nevel, eszményi nemzetnevelést végez, amikor a mozgalomba tömörülő fiúkból és leányokból emberebb embereket és magyarabb magyarokat akar nevelni, azaz őket a krisztusi életeszmény és az igazi magyarság megvalósításában segíteni. A cserkész élete szakadatlan szolgálat, szolgálata önzetlen, a szolgálatért egyéb jutalomra nem számít, a cserkész mindenütt és mindenkor honvéd. A cserkészet egész pedagógiáján végigvonul a másért és eszményekért való szolgálat, mégpedig önkéntes szolgálat alapgondolata. Hogy a mai iskola milyen eredményeket ér el a közösségi tudatra nevelés tekintetében, egynéhány példával világítom meg. A magyarságnak létérdeke, exisztenciális kötelessége, hogy a nemzeti közösségből egyetlenegy tag se hulljon ki, egy se vesszen el a nemzetiségek közösségében. A szórványokban élő magyarokat meg kell tartanunk magyaroknak, nemzeti öntudatukat ébreszteni, ápolni, növelni kell. Boldog örömmel látjuk, hogy ifjúságunk megérezte és megértette, hogy rajta múlik, hogy elnémuljanak-e a harangok, a magyar imádságok a déli és keleti széleken. Ezek a magyar fiúk és leányok érzik, hogy hitet csak még erősebb hittel lehet meggyőzni. A máramarosszigeti református gimnázium tanári testületé és ifjúsága pl. magára vállalta a keleti széleken a rutén és román lakosság közösségében élő magyarok gondozását. A máramarosszigeti diákok felkeresik a keleti szélek eddig magára hagyatott, éppen ezért halódó magyarságát, viszik magukkal a magyar dalt, a magyar könyvet, a magyar műveltséget Máramarossziget, e drága magyar végvár, a máramarosszigeti református líceum lelkes diákjai. A szórványmagyarok mentésének nagyszerű munkáját a debreceni Kollégium ésadebreceni Egyetem is megkezdte. A szórványmagyarság gondozására a Dóczi-intézct volt növendékei, most egyetemi hallgatók, szinte teljes számban jelentkeztek. Leánygimnáziumunk és tanítónőképzőintézetünk magasabb évfolyamú növendékei továbbá rendszeres vasárnapi iskolai munkát végeznek. ők látják el a Dóczi-leánygimnázium és a polgári leányiskola I—III. osztályának és gyakorló elemi iskoláink növendékeinek vasárnapi iskolai gondozását. Végzik ezt munkájuk fontosságának teljes tudatával, a keresztyén szolgálat lelkiismeretességével és pontosságával. Pedig a vasárnapi iskola a kora vasárnapi órákban van, ezeknek a gyermekeknek a vasárnap lenne az egyetlen nap, amikor a napi és heti fáradalmat kipihenhetnék. Ugyanitt,ezévicsendes napunkontörtént : szónokunk előadta, hogy a mai élet mindenkitől, így a magyar nőtől is sokat vár. A hősi kor mindig hősi áldozatvállalást is követel mindenkitől, nemcsak a katonától. Ma nem az igények támasztásának van itt az ideje, hanem a szolgálatnak. És ezt kell, hogy ma a nő is megértse. Ne szolgáltassa ki magát, hanem ő maga szolgáljon, mondotta a szónok. Az előadáshoz egyik növendékünk a következőképpen szólott hozzá : Mi úgy szeretnénk hazánknak, nemzetünknek segítségére lenni. Azt nem tartjuk elegendőnek, hogy mi csak tanulunk, mert ezzel csak magunknak használunk. Tessék nekünk megmondani, hogyan tudnánk mi használni nemzetünknek. Tessék a feladatot kijelölni, mi szívesen elmegyünk a hadbavonultak otthonába, ott takarítunk, mosunk, főzünk, a gyermekeket ápoljuk és gondozzuk. Ügy szeretnénk mi is olyan munkát végezni, amellyel másoknak is — főképpen nemzetünknek — használunk. A példák sorát a finn közmondással zárom : Ahogy ma az ifjúság gondolkozik, úgy cselekszik holnap a nemzet. A második koreszme a hivatástudat. Vizsgáljuk meg ezt az eszmét is a református iskola szempontjából. Mindenki más és más paranccsal kél útra, mindenkinek más
