Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 7. szám - Dr. Papp Ferenc: Mai koreszmék és a református iskola
148 Dr. Papp Ferenc : Mai koreszmék és a református iskola. Tehát a közösséget egyedeiben kell minőségileg jobbá, különbbé tenni, hogy a közösség életének erkölcsi színvonala is emelkedhessék. Egyéni újjászületés nélkül nem lehet remény közösségi megújulásra. A református iskola erreVt közösségre nevel, tehát arra, amelyben Isten rendje érvényesül. E közösség számára igyekszik nevelni református keresztyén személyiségeket. Munkára csak munka által lehet nevelni, vallja a mai nevelés. Amit Jancsi meg nem tanul, nem tudja azt János. Közösségi érzületre, közösségi életre is csak közösség által lehet nevelni. A közösségnek mint nevelési tényezőnek nagy szerepe van a nevelésben már ma is! Közösség maga az iskola. Református intézeteinknek megvannak a maguk hagyományai, sajátos szellemük, amelyet úgy szeretnék jellemezni, hogy egy-egy református iskola egy nagy család, amelynek tagjait, tanárt és tanítványt benső kötelékek fűznek egymáshoz. Megvannak a maga törvényei, szabályai : növendékeitől, sőt a szülőktől is megkívánja, hogy a hagyományokhoz, az intézet szelleméhez, törvényeihez alkalmazkodjanak, elvárja azt is, hogy növendékei iskolánkívüli magatartásukkal se ártsanak az intézet jóhírnevének : egy se legyen olyan tanítványunk, aki miatt szégyenkeznünk kellene. Ilyen szellemben nevelték intézeteink a nemzedékek egész sorát, ez a szellem tehát kötelező reánk, tanárokra és szülőkre egyaránt. Közösség az osztály, amelyben jogok és kötelességek tekintetében nem lehet különbség az osztály tagjai, a tanulók között. Sőt a munka is közös, amely az osztályban folyik. Az első világháború előtti iskola sokkal kényelmesebben végezte munkáját, mint a mai. Az óra nagy része feleltetéssel telt el, három-négy tanuló csaknem egész órán át felelt. Ma 10—15 perc jut a számonkérésre és nem egykét tanuló felel a katedra előtt, mint régen, hanem az egész osztály. Közös munkával, az egész osztály bevonásával történik az új tananyag feldolgozása is. Kérdéseket, problémákat vetünk fel, amelyeket tanár és osztály közösen igyekszik megoldani. Ezt nevezzük módszeres munkaközösségnek. ’ A közösségi elv érvényesülését látjuk a virágzó egyesületi életben. A tanulók szívesen munkálkodnak az ifjúsági egyesületekben, elannyira, hogy felsőbb tanügyi hatóságainknak el kellett rendelni, hogy egy-egy tanuló legfeljebb két egyesületnek lehet tagja. A közösségi életre nevelő ifjúsági egyesületek és mozgalmak közül csak kettőt emelek ki : a leventeképzést és a cserkészetet. A leventeképzésnek célja az, hogy a magyar ifjúságot a haza védelmére testben és lélekben előkészítse. Mikor ezt teszi, ugyanekkor tudatos magyarokat nevel. Fiainkat a nemzeti életre neveli, olyan egyetemes nemzetnevelést végez, amely mindenkit megtalál, mindenkire kiterjed, az írástudatlan magyar ifjúban is tudatosítja magyar mivoltát, tehát a leventeintézmény átfogó, egyetemes nevelőintézmény, amelynek célja az egységes, tagjaiban egymással szolidáris, a legszebb magyar közösséget, a nemzetet szolgálni tudó, áldozatrakésá nemzedék nevelése.
