Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 6. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Magyar sorskérdések és a középiskola

132 Dr. Belohorszky Ferenc : Magyar sorskérdések és a középiskola.

pedig csakis oly valóságokban rejtezhetik, amelyek a maguk ősérejében őrzik a magyarsághoz való tartozás legfontosabb indítékait, a vér és föld leheletét csakis a hűséges népi lelkekből lehet elnyerni. Ügy érezzük, hogy ez a megállapítás ma már minden politikum felett áll, s oly igazság, melynek messzi évtizedekre sugárzó gondolata és ihlető szava van. Nem szabad a jövendő nemzedékeknek ismét abba a hibába esniök, hogy itt, e magyar földön mindenki előbbrevaló, mindenkinek előbb kell a problémáival foglalkozni, mint a magyarokéval és a magyar faluéval. Ezért van szükség öntudatos faluszemléletre és öntudatos, világos népi szemléletre is.

Amilyen kétségtelen az, hogy a népi szemlélet kiépítése nevelésügyünkben elsődleges feladat, époly kihangsúlyozandó feladat az is, hogy minél inkább valósággá tegyük magunk előtt: a magyarság mai helyzetében, elhelyezkedésében csakis nemzetiségekkel maradhat fenn, lehet igazán államalkotóképes. Történelmi adottság ez, melyben a nemzetiségek eleddig is mindig igen előnyös helyzetet élvezhettek, sőt túlontúl élveztek is, nem egyszer legfőbb alkotóelemünk, falusi népünk rovására is. Jogokban, előnyökben és helyzeti adottságokban nem egyszer vezetőelemmé emeltük mi őket, amiért semmiesetre sem érdemeltük meg azt a háládatlanságot, amivel pedig igen sokszor elhalmoztak, bár az előnyök élvezésében anyagilag, erkölcsileg, sőt számbelileg is hatalmas erőre tettek szert. Mi ezt ma tudomásul véve, szerepüket és helyzetüket megillető helyre kívánjuk őket állítani, mindig azonban azzal a gondolattal, hogy ők az államban ugyanazt a szerepet tölthetik be, mint amit egy családban a fogadott gyermek az édesgyermekkel szemben. Bűn volt eddig is, de még nagyobb bűn volna ezután, ha nem ez a gondolkozás irányítaná nevelésünket, s talán — úgy érezzük — akkor követnénk el a legnagyobb politikai sakkhúzást saját véreinkkel, a magyarsággal szemben, ha nem ezt követnénk. Természetes azonban, hogy ennek a gondolatnak elmélyítése nem akadályozhat meg minket abban, hogy a magyarság életében szerepet játszó nemzetiségeket megismerjük, életüket, sorsukat világosan ismerve, megláttassuk ifjúságunkkal is, minő feladatai és kötelezettségei vannak a magyarságnak és magyar életnek nemzetiségeinkkel kapcsolatban. Ugyanakkor azonban rá kell mutatnunk arra is, hogy nemzetiségeink jogai és kötelességei mindig csakis egyforma mértékben érvényesülhetnek.

Végül szükség van arra is, hogy nevelésünkben helyet kapjon az a szempont is, mely belsőleg egy új magyar társadalom kialakítását látja szükségesnek ahhoz a magyar élethez, mely alapjaiban átalakul. Ez a legnehezebb kérdésünk, mert míg az előbbiekben oly kérdéseket kell megoldani, melyek a múlt tapasztalatai alapján történelmileg elég tanulsággal szolgálhattak arról, mit tettünk jól és helyesen, mire nem szabad törekedni a jövőben, mit kell különöskép elmélyíteni magunkban, ebben a kérdésben új lélekre van szükség, s az átadónak rendelkeznie kell azokkal a feltételekkel, melyek csakis megértett és átérzett szükséges változtatásokról adhatnak számot. Arról van /