Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 6. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Magyar sorskérdések és a középiskola

Dr. fíelohurszky Ferenc : Magyar sorskérdések és a középiskola. 133

szó, hogy ez a feladat a szociális érzelmű, állampolgári felelősségérzésben hűséges, kötelességteljesítésében önzetlen, magyarságérzésében minden más szemponttól független emberek kialakulását feltételezi. Egy újszellemű, szociális, állampolgári és politikai nevelés szükségét ma hangoztatni bár kényes, de nem felesleges éppen azért, mivel olyan történelmi helyzetben élünk s fog is élni nemzetünk, ahol a hármas szempont egységessége, magyarságtudata lehet egyedül irányadó. Egy közösségi társadalom kialakulásáról és kialakításáról beszélni, elviségét hangoztatni és fontosságát kiemelni tettekkel manapság, a jövendő évtizedek felelősségében nemcsak nem felesleges, de múlhatatlanul szükséges is. Sokan vallják ugyan azt, hogy népi alkatunk és lelki determináltságunk egyáltalán nem alkalmas a közösségtudatra való nevelésre, sőt szerintük minden inkább elképzelhető, semminthogy ez megvalósítható lenne, mi mégis hangsúlyozzuk ennek a közösségi nevelésnek szükségességét, s nem is ábrándképpkben ringatózunk, amikor felettébb kihangsúlyozzuk ezt. Aki ismeri ifjúságunk lelki alkatát, aki egész közel férkőzött már ehhez, nemcsak egyes órák és tanítási tapasztalatok alapján, jól tudja és látja azt is, hogy ifjúságunkban nemcsak vágy van erre a közösségtudatra, de határozott érzék is, s nemcsak szeretné ezt magában kialakítani, ma egy általános európai lélekformálás idejében, de hajlama is van rá, s csak a nagy nevelőt várja : a tények rendszerét, a mi példaadásunkat, melyből azután kialakítja, kialakíthatná a maga jövendőjét is. Hogy ez késik, hogy ez benne csalódásokon megy keresztül, hogy ő is visszazökken a mi hibáinkba, nem is annyira az ő, mint inkább a mi nevelői hibánk. Mert mi sem tudunk legtöbbször mást, mint beszéddel, szavakkal s igen ritkán tettekkel a közösségi lélekről számot adni, példát mutatni és formálni, alakítani. Pedig egy önzetlen, közösségért dolgozó, abban tevékenyen résztvevő, szociális érzékű és érzésű, kötelességtudó, fegyelmezett, magyarságtudatában világos, tisztánlátó ifjúság szerezheti meg elsősorban nekünk azt a boldogságot, hogy láthassuk magunk előtt mindazoknak az eszméknek és elgondolásoknak megvalósulását, amelyeket nemzeti feladatunkul a nevelésben kitűztünk.

Ügy érezzük, s talán nem tévedünk : ezek azok a kérdések, melyek nemcsak jelenünket, de jövendőnket is meghatározzák, s ezek a kérdések : a népi, nemzetiségi, társadalmi kérdéseink vezetnek egy új magyar jövendőbe is minket. Nem kétséges, hogy a nevelés, mely mindig időszerűségeket keres, most is csak olyan gondolatokat és valóságokat ragadhat meg, melyek messzi évtizedekre adnak munkát és kötelességet a nevelőknek.

Kétségtelen az is, hogy ezekben a kérdésekben a nevelőt a gyakorlati alkalmazhatóság és megvalósítás és életszerűsítés fogja leginkább érdekelni, s ezért egy más alkalommal azokat a tényezőket igyekszünk megvilágítani, amelyek a cél eléréséhez közelebb vihetnek minket.

Nyíregyháza, Dr. Belohorszky Ferenc.