Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 6. szám - Horváth István: Hozzászólás a gimnáziumi vallástanítási tantervhez
122 Horváth István : Hozzászólás a ffimn. valláslanítási tantervhez. c) Nem utolsó az a körülmény sem, hogy a vallástanítás egyike a tantárgyaknak. Ez egyfelől azt jelenti, hogy a nyolc osztály vallásanyagának egységes egészet kell képeznie, amelyben az anyag teljességének érvényesülnie kell. Középiskolában vagyunk, ahol bizonyos egész anyagot el kell végezni. Másfelől pedig jelenti azt, hogy a vallás tananyagáról a gyermekeknek számot kell adniok, azt meg kell tanulniok. ✓ Mindezeket összevetve, reátérhetünk az egyes osztályok vallástanítási anyagára: I. o. Abból az előfeltételből indulunk ki, hogy az elemiben már tanultak bibliai történeteket, azok nem teljesen ismeretlenek előttük. így itt foglalkozhatunk először az ígérettel, aztán a beteljesedéssel. Az Ószövetség tárgyalásánál fontos annak kidomborítása, hogy az Ószövetség egészében és részleteiben Krisztusra utal, akinek világossága, mint valami hajnalfény, már akkor itt volt a földön. Ebből a szempontból tanítjuk és válogatjuk ki az ószövetségi történeteket. így természetesen az olyan történetek, mint Sámson, vagy Salamon ítélete, kimaradnak. Nagyon részletesen tárgyalandó a tízparancsolat, állandóan azt vizsgálva, hogy az egyes parancsot Krisztus hogyan töltötte be, aztán a próféták közül Ámos, Hóseás, Ésaiás, Mikeás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, babiloni Ésaiás, Zakariás és Jónás. Csak az ígéret nem képezheti egy osztály anyagát. Az év utolsó harmadát a „beteljesedés“-sel kell eltölteni, amelyik cím alatt a gyermek-jézus történetek tárgyaltatnának, valamennyi, nem hanyagolva el ezeknek szépirodalmi feldolgozásait sem, reámutatva arra, hogy mi a különbség a bibliai történet és a szépirodalmi feldolgozás, pl. egy Lagerlöf Zelma-legenda között. Agg Simeonnál szemlélhetnénk azt a prófétát, aki láthatta és kezeivel érinthette az ígéret beteljesedését. Jézus inegkeresztelésével, megkísértésével foglalkoznánk, majd a tanítványok választásával fejeznénk be. A II. o.-ban Jézus nyilvános működését vennénk, Luk. 4 : 18—19. v. alapján. Felölelné ez az osztály az evangélioinok tartalmát. Fontos az állandó elmélyítés. A János evangéliomában említett három páska és a márki három tavasz alapján alkotjuk meg Jézus nyilvános működésének idejét, s ebbe a keretbe helyezzük csodatételeit, példázatait és nyílt tanításait. A csodatételekből sokkal többet kell felvenni, mint azt eddig tették. Nem hiányozhat a gadarai ördöngős (Mk. 5 : 1—-20) és az epileptikus gyermek (Mk. 9) meggvógyítása, mint amelyekben Krisztus sátán feletti hatalma, megváltó ereje, mellyel szabadságát adja vissza a sátán foglyának, oly határozottan kitűnik, vagy a bélpoklos meggyógyítása (Mt. 8 : 1—3), aki bizonyságát adja annak, hogy magát azzal a gyászolóval, síróval azonosítja, akit Krisztus boldognak mond (Mt. 5:4). A csodatételekben Krisztus isteni hatalma és megváltó szeretete tündöklő bizonyságait, zálogait kell megláttatnunk. A példázatokban mindig Jézus személyét kutatjuk, hogy azáltal kezünkben legyen a kulcs a példázat megértéséhez. A példázatokból osztálymunkával dolgozzuk ki a jelentést. A nyílt beszédek közül a Hegyi Beszéd tárgyalásánál bocsátkozunk részletekbe, annak egyes igazságait Jézus tanításaiból vett példákkal, életéből vett képekkel illusztrálva. így pl. azt, hogy „boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek“, az adós szolga példázatával együtt tanítom, jelezve, hogy azt Jézus életének mintegy másfél évvel későbbi szakaszában mondta el. A törvénymagyarázatot mindig azzal a gondolattal tanítom, hogy Jézus a törvény vége (Róm. 10 : 4). Nem hanyagolhatok el a jánosi nyílt beszédek sem, különösen a Nikodémussal folytatott, amelyből a beszéd Krisztusról, a FIÜvól szóló szakasza sem maradhat el. De különösen Jézus két képe : a jó Pásztor és a Szőllőtőszőllővessző gondos elmélyítéssel feldolgozandó. A búcsúbeszédből a Jn. 14
