Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 5. szám - Belföldi lapszemle

Belföldi lapszemle.

11»

gazdasági kérdések is, befejezi a tanítást mint epilógus a pályaválasztás előkészítése. A tanáron múlik, hogy a szakadékot megfelelő tudással és pedagógiai tapintattal áthidalja. — Auguszlinovics Elemér : A magyar nyelvi és irodalmi tanítás időszerű kérdései címen a szombathelyi főigazgatói értekezletről számol be, mely négy főkérdést tárgyalt : tananyag, cél, módszer és tankönyv, s kritikát mondott ezekről. Túl bő szerinte az anyag, egyes részei sorrendben felcserélendők, az irodalom tanítása már a VL-ban kezdődjék, a házi olvasmányok száma nagyobb legyen, a célkitűzés igényeit viszont le kell szállítani ; a módszerben nem szabjad túlértékelni a tanuló munkatársi szerepét ; végül biztos alapul jó tankönyvet. — Bukovszky Ferenc a mennyiségiani továbbképző tanfolyamokról ír.

Február (6. sz.). Frank László : Egy nyár története címen pécsi fiúk vallomásait elemzi. Megállapítja, hogy közel 60% júliusban, 47% augusztusban otthon maradt, tehát nem ment el nyaralni. Elindulás előtt lelkűkre kötötte a tanulóknak az iskola : azonos időben keljenek fel, korán feküdjenek, egykét óráig komolyan is foglalkozzanak. A beszámolók szerint bőven étkeztek, fürödtek, legnagyobb élménynek néha egészen kicsinyes dolgokat vallanak (pl. egy futballmérkőzést). Érdekes, mit olvastak. Kirándulások, sportok is tarkították életüket, moziban szórakoztak, de a templomot sem hanyagolták el. Tanulságul levonja : az iskolának tanulóit irányítással kell a szünidőre szétküldenie. Amennyire ilyen tanulóvallomásra építeni lehet, érdekes következtetéseket von le belőlük. — Bencze István : Melich János — ünnep és emlékkönyv. Komis, Szinnyei József, Zsirai Miklós, Bárczi Sándor, a nemrég elhúnyt l.osonczi Zoltán, Moravcsik Gyula, Domanóvszky-Sándor. Mályusz Elemér, legnagyobbrészt az evang. tanáregyesületünk tagjai, jellemzik cikkeikben. —• Újvári Gyula az évkönyvek értekezései közül a pedagógiai, magyar- és világirodalmi. történelem-földrajzi, természettudományi, mennyiségiani, művészeti és egyéb tárgyú cikkek regiszterét adja. — A Forgácsokban a felsőházi tag tanárokról ír kk., s ennek jelentőségét értékeli.

Március (7. sz.). Péczely László : Magyarságismeretre és nemzeti öntudatra nevelés gimnáziumi magyar tanításunkban címen megállapítja, hogy minél jobban ineg kell ismerni'magyar voltunkat : jelleg a nyelvben, irodalomban. Ezt már az első osztálytól következetesen kell végrehajtani, de a magyaron kívül a történelem, földrajz, rajz és ének oktatásában is ez legyen a legfőbb szempont. — A Figyelőben Mályusz Elemér : Magyar történettudomány c. müve alapján megállapítja, hogy a középiskolai tanárság tudományos munkássága hanyatló irányt mutat. Erre rámutatott a középiskolai tanárság memorandumának átadásakor Bernolák Kálmán, az OKTE elnöke is. — Csóka Lajos beszámol a budapesti közgazdaságtani tanfolyamról, M. O. pedig az olaszországi iskolaügyi sajtóról ad képet. A Forgácsokban Hajdú János a tanári helyzet javításról szólva, írja, hogy ,,A középiskolai tanárság. . . nem különleges elbánást kíván — bár a kultúráltam szempontja ezt is megokolná —, hanem csupán igazságot“. „A nyugati és északi államok példája mutatja, hogy az oktatórend értékelése egyenes arányban van az ország művelődési színvonalával“ — ezen az úton kell haladnia a magyar államnak is.

Április (8. sz.). Az új szerkesztő. Hajdú János búcsúztatja Kardeván Károlyt, jellemzi értékes munkáját ; célul egységes gimnáziumi tanári tábor megteremtését tűzi ki az egyesület és közlöny elé. — Imre Sándor: Az iskolai nevelés so f.sóról értekezik. Kötelességének tartja, hogy az iskola igyekezzék megvédeni és megmenteni mindent, amit értéknek tartunk. Évtizedek óta kifogásoljuk az iskola munkáját, s megújítását várjuk. T).1 csak kritika, panaszkodás nem elég, adatgyűjtés útján kell anyagot keresni az újjáépítésre, új embereket keresni a megvalósításra, s térhez juttatni az alkalmasokat. Az az alkalmas, aki meggyőződéssel szolgálja az iskolát, mely középpontja kell. hogy legyen az ember kialakulásának vezetésében s a nemzet életében. Sajnos, ma nem ez. Át kell egyöntetű, átfogó szervezetben alakulnia, mert sorsa a nemzet benső erejének a kérdése. Kifelé pedig az a f.dadat, hogy a nevelők teljes erejének biztosítását jelöljük meg első feladatnak (anyagilag megalapozott nyugodt élet). Nyomasztó az, hogy más tényezők (pl. a levente) niódosí-