Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 5. szám - Belföldi lapszemle
118 Belföldi lapszemle. kozik, diákjai pedig verejtékeznek, unatkoznak, mint egy nehéz képletlevezetés közben, mikor forró életizgalom fűzhetné át az óráját. Még hozzá külön figyelmezteti az utasítás, hogy óvakodjék az „agyonmagyarázástól“. Minden csikorog itt, ha a tanárnak nincs versfogékonysága, ösztönös irodalmi, biztonsága. Nincs semmi támasztéka, nincs a kezében magyarázó szöveg, s amit magától állít össze, Isten óvjon tőle akárhányszor. Akit „tudósnak“ neveltek, hogyan várjunk tőle művészi élményt? Attól, hogy belehajítnak valakit a tengerbe, még nem válik úszómesterré. Jó lett volna, természetesen, ha az idén csupa írót, költőt vagy legalább esztétikust bíz meg a kormány a magyar érettségi vizsgálatok megfigyelésével. A tárgy középponti fontossága megért volna egy ilyen szokatlan kísérletet. Egy mindenesetre már az eddigi tapasztalatokból kiderült: az Ötödik osztálytól fölfele nem lehet a tankönyv puszta antológia. De ha már lehetetlen ezen egycsapásra segíteni, legalább a tanárt ne hagyjuk teljesen magára. Adjunk a kezébe vezérkönyvet. Ha az irodalom : szakadatlan összefüggő élet, a magyar szellem kibontakozása az időben, szempontok is kellenek az érzékeltetéséhez. Ma már vannak alapvető tanulmányok, nagy szemfölnyitó kísérletek, de merő véletlen, melyik tanárhoz mi jut el ; s ha minden a kezébe kerül is, kérdés, hogyan emészti meg, mit értékesít belőle. Az idei érettségi tapasztalatait ne hivatalnokok értékeljék, hanem a legavatottabb irodalmi hozzáértők. Bizonyára lesz sok leverő tünet. Legtöbb eséllyel azok indulnak, akik utasítás ide, korszerűség oda, csinálják, amit eddig megszoktak. Csak az ne történjék, hogy ezeknek adjunk igazat. A régi állapothoz bűn volna visszatérnünk. Eléggé kiderült, mire volt jó a „pozitív tudás“. Még az én koromban azt, akinek nem volt született érzéke az irodalomhoz, eliszonyították az életrajzok, évszámok, eposztartalmak, szószerint követelt Beöthy-fejezetek annyira, hogy soha többé nem volt ha jlandó mást olvasni, mint „szórakoztatót“. Pedig nem a diákokban a hiba. Aki ma tud élni az Utasítás szabadságával, tömegestül leli tanítványai közt Homeros, Dante s a Kalevala rajongóit; falják a Zrínyiászt, Kemény Zsigmondot és könyörögnek, adjuk elő Bornemissza Péter Elektráját És olvasnak, olvasnak, nem hígat, kétest, hanem a legsúlyosabbakat, mai íróink közül is. Sajnos, még nem mindenütt. Ne is számítsunk rá, hogy ez legyen az országos helyzet, míg föl nem nő egy új tanárnemzedék. De addig is kövessünk el mindent, hogy segítsünk-a maiakon. Adjunk lehetőséget, högv fölkészüljenek rá, amit az új tanterv követel. Necsak a panaszokat tegyük közzé, hanem a jó eredményeket is. Bátorítsuk azokat a fiatalokat, akik sikert érnek el — mégha, szerintünk, „túlzás“ árán is. Lessük el, mi a titkuk. Tartassunk velük mennél több bemutatót, esetleg egész tanfolyamot. A magyar középosztály ijesztő fölkészület lenségének főoka, hogy a pozitív tudás nevében elriasztottuk a komoly olvasmányoktól. Senki nem vállalhatja a felelősséget, hogy ez folytatódjék tovább : a megújhodó Európa kellős közepén. Debrecen. Juhász Géza. BELFÖLDI LAPSZEMLE I Országos Középiskola Tanáregyesületi Közlöny. 1943 január (5. sz.). Dékáni) István : Társadalmi ismeretek tanítása a középiskolában. Ma ú j gondolat került a tantervbe — a közösségi eszme és a jelen ismerete. Évtizedes kívánság, hogy az iskola adjon útravalót az életre, mely eligazít a jelent illetőleg ; de ennek is szervesen a múlt ismeretére kell épülnie. Az új tanterv e célra a VIII. o. történelem óráinak keretében az egész II. félévben időt ad. Kétféle feladata van a történelemtanárnak : nevelő irányítás és társadalomtudományi áttekintés. Első az alapfogalmak tisztázása : közösség, család, természeti kapcsolatok, (regionális kapocs), szülőföldhöz tartozás, azután a szervezetek (végső : állam,) a mai állam ismerete. Felmerülnek a korszerű társadalmi és
