Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 4. szám - Csanády Sándor: A nemes fajszeretet hőse
78 Csanády Sándor: A nemes fajszeretet hőse. Útközben Lhassza felé, hogy ott munkáját folytassa, meghalt itt 1842 április 11-én 44 éves korában. Munkatársai, az Asiatic Society of Bengal állította föl ezt a kőtáblát az ő emlékére. * Nyugodjék békével. Egyetlen magyar ember sem olvashatja a legnagyobb meghatottság nélkül ezt a feliratot. Az életkort jelző évszám hibás, mert 58 éves volt Körösi Csorna Sándor, mikor meghalt. Néhány sorban elmondottuk azt a nagy utat, melyet Körösi Csorna Sándor megtett, felemlegettük azokat a veszélyeket, melyek állandóan fenyegették, de a nagy székely magyar lelkének nagyságát akkor ismerjük meg, ha elibénk képzeljük azt az embert, aki az élet minden öröméről, minden szépségéről, minden kényelméről lemondott, akinek arcáról eltűnt a mosoly, ajkáról a vidámság, ellenben olthatatlan vágy hevíti a lelkét, de amelyet sem a lámák, sem az angol katonák és tisztviselők nem is gyanítanak, mert azt hiszik, hogy a tibeti nyelv és buddhizmus tökéletes megismerése végett lakja végig a lámakolostorokat. Az őshaza iránti nosztalgiája csak felfeltörő nemes érzés. Pedig ha beláttak volna ennek az embernek a leikébe, megdöbbentek volna, ámde még jobban meghajtották volna előtte fejüket. Az ellenséges körülmények és viszonyok miatt nyugatról, Oroszországon át nem közelíthette meg az ősmagj^arok vélt hazáját, tehát délről, Tibeten át, a Himaláján keresztül akart oda jutni, de e végből olyan előtanulmányokat kellett folytatnia, és olyan életformát felvennie, mely egy egész emberéletet betöltött. Mondják, hogy csalódott volna, mert a vélt területen, ha oda jut is, hiába keresi őseink nyomait és emlékeit. Mondják, hogy a Gondviselés megkímélte Körösi Csorna Sándort a felmérhetetlen csalódástól. Feltéve, hogy ez a vélekedés igaz, még ez a körülmény sem kisebbíti Körösi Csorna Sándor nagyságát, és nem utalható törekvése az ábrándos vállalkozások sorába sem. És most visszatérünk arra az állításunkra, hogy Körösi Csorna Sándornál nagyobb hőst alig találunk történetünkben. Mert ki az a történelemben, aki egy emberéleten keresztül taps, dicséret, meszszire hangzó magasztalás, közeli eredmény hite nélkül hihetetlen nélkülözésekkel gyötörje a testét, és szíve mélyére temesse el nagy tervét, akinek még az sem jut osztályrészül, hogy barátok bátorítsák és buzdítsák, lankadtságában felemeljék ? Nagy Sándort hevítették a világhódítás győzelmes csatái, Julius Caesart egy új birodalom kialakuló formái, Nagy Károlyt egy romokon épülő új világ méretei, Napóleont a diadalok mámora. A politikusokat és államférfiakat lendületbe hozza, és állandó tettvágyban tartja a munkájuk nyomán támadó zaj lás, melyben országok és népek sorsa
