Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 3. szám - Körmöczi László: Javaslat a vidéki középiskolás ifjúság irodalmi-színházi kultúrája érdekében
Körmöczi László : Javaslat az ifjúság irodalmi-színházi kultúrája érdekében. 63 .akkor, ha mezőgazdasági iskolák, az iparos- és kereskedőifjúság is bekapcsolódik az országos intézménybe. Egy következő színészgenerációnak biztosan nem kell majd a vidéki városokban zenés és prózai szemetet, vásári árut árulnia, hanem adhatja a maga emberi és művészi hitének a rangosabb szerepeit, a komoly és szellemes irodalmat. Ezenfelül az ifjúság már az első években propagandát tudna csinálni a többi színház jobb műsora érdekében társai, szülei körül. 2. Ha az egész országban évente befolyt összeg háromnegyedét felemészti a négy-öt drámai társulat fenntartása, a maradék egynegyed összegből azokat a darabokat, amelyekkel eddig csak mellékesen, „in effigie“ foglalkozott az iskola, mint például a protestánskori és a katolikus visszahatás korába eső protestáns és katolikus drámai terméssel, Bessenyeivel, Csokonaival, az énekoktatásba felvett zenetörténeti anyaggal: egyszóval az élő színpadra mégsem szánt darabokat ugyancsak országosan, kormányzati úton megszervezett bábjátéktársulatok vigyék szét az ország iskolavárosaiba. Ezek a társulatok állanak az összecsukható színpadból és az apró díszletekből, a bábukból, a világító és a zenei berendezésből (grammofon), a rendezővezetőből, a bábuk mozgatóiból, akik az élő hangot is adják a bábuk ajkára. Kisebb a kelléktáruk terjedelme, kevesebb a társulat létszáma, apróbb számokból s ezért több számból áll a műsoruk, mint a drámai társulatok műsora, így mozgékonyabbak is, tehát kétharmad, vagy feleannyi társulat el tudja végezni a rájuk rótt feladatot az országjárásban. Operai műveket is vihet magával, a zenei részt természetesen hanglemezen, például a Háry János szövegét, Mozart Szöktetésé-nek, a Bastien és Baslienne-nek a zenei részé-1, a Gianni Schichi-t, a Szevillai borbély-t, Pergolesi Űrhatnám szolgálóját, Monteverdi Orfeuszá-t. Ha a bábuk kézrehúzható bibabu-bábok, akkor a mozgatók talán lehetnek a szerepek élőhangja is. Az „ásatag“ irodalomtörténeti művek, az „unalmas“ operák a bábszínház mindig stilizált, kissé groteszk, sohasem reális levegőjében, az életrekelt bábuk bűvöletében, az élőhang kissé természetellenes játékosságában maradéktalan vizuális és akusztikai élményt fognak kelteni az ifjúságban, különösen akkor, ha az összjáték minden eleme tökéletesen a műsor célját fogja szolgálni: a bábuk faragásának, a díszleteknek, a világítás fényhatásainak, a bábuk mozgatásának az iparművészeti ügyességétől kezdve a zene gépi leadásáig. A bábjátéktársulatok műsorai ugyanúgy kiegészítik egymást, ahogyan mindannyian kiegészítik a többi társulat drámai műsorát. A bábszínházaké lesz az irodalmi anyagból mindaz, amihez a bábjáték természetéből fakadó stilizáltságnak, a valószerűtlenségnek kell megadnia a mű borsát, ízét. Az Ödipusz Babits fordításában a drámai együttes repertoárjába való, de az Ágisz Tragédiája már csak a bábukban tud érdekes, izgalmas, vonzó lenni, hogy maradandó élményt jelenthessen. Műsorukat bábjáték-hozzáértők, írók, nevelők közösen állítják össze, a társulatok felszerelését iparművészek tervezik meg.
