Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 3. szám - Körmöczi László: Javaslat a vidéki középiskolás ifjúság irodalmi-színházi kultúrája érdekében
64 Körmöczi László: Javaslat az ifjúság irodalmi-színházi kultúrája érdekében. 3 .a) Eddig a szó a kétfajta színházról, amelyik felkeresi az ifjúságot. Hatásuk abban is meg fog mutatkozni, hogy az iskolai színjátszás régi, nemes tradíciója fel fog támadni nyomukban. A régi iskoladrámák az ifjúság iskolai színjátszásának az emlékei, s becses az a szolgálat, amelyet a magyar drámairodalom, a magyar művelődés szempontjából végeztek. Az iskolák ma is rendeznek matinékat, adnak elő egész estét betöltő műsort, de ha a XVI. és a XVII. században a görög tragédiát meg a római vígjátékot merték vállalni, akkor ma már alig volna szabad az iskolai előadásokat a vérszegény darabok műkedvelőelőadásává lesüllyeszteni. A középiskolásoknak legyen bátorságuk ahhoz, hogy az igazi drámában, a klasszikus világirodalomban és a modern magyar irodalomban próbálkozzanak. Ezért szükséges volna összeállítani az ,,iskoladrámák“ jegyzékét: mit adjon elő az ifjúság. Nem azért, hogy mit ne adjon elő, hanem azért, hogy kezében legyen a legjobb drámai művek jegyzéke. Színházi szakemberek, írók. nevelők együtt állapítsák meg, hogy mi az, amit ma a középiskolák műkedvelő tanulói életre tudnak játszani, megrázóvá vagy szórakoztatóvá tudnak formálni. Shakespeare-színpadon, leegyszerűsített eszközökkel és környezetben. A jegyzék tartalmazná a legszükségesebb technikai utasításokat, a díszletek stilizálására, egyszerű jelzésére, az öltözetekre vonatkozó tanácsokat. A jegyzékben foglalt darabok szereplőihez való kosztümtárat országosan kellene összeállítani az ifjúság számára, amelynek a költségeit a használati díjból amortizálhatná a szervező hatóság. Rendelkezésére állanának az állami színházak kijavítható régi anyaga s kosztümkészítő műhelye. Racine, Moliére, Kisfaludy, Jerome K. Jerome (az Idegennel), de akár Shaw Johanná-ja, a Romeo és Júlia sem hiányozhatnának erről a jegyzékről. S talán egyszer Kodály Zoltán ír egy magyar gyermekoperát : az sem! b) A dramatizált népmesékre, az állatmesékre (a róka és a holló, a róka és a gólya), a Salamon és Markalfra, a magyar betlehemjátékra, a reformáció korának a morális-allegorikus, s Hans Sachs-i játékaira, Csokonai VarázsfúvoIájára az ifjúság bábjátéka marad, amelyet viszont minden rajztanárnak, irodalomszakosnak, énektanárnak legyen módjában megismernie a legtökéletesebb formában. Ha a tanulóknak kedve támad a vándor-bábosok előadásain, hát faraghassanak bábukat maguk is, öltöztessék őket, építsenek nekik színpadot, fessenek belé díszleteket, tanuljanak meg tisztán beszélni, szépen artikulálni a bábuk szájmozgásához; tanulmányozzák a darab korának az építészeti stílusát, öltözködő divatját, vezessék a villanyt a színpad fölé, készítsék el a kapcsolótáblát, ismerjék meg a műsorösszeállítás nehézségeit, s mindenek fölött ismerjék meg a művészi tárgy érdekében az önzetlen együttműködés és a művészi összhatás természetét. Mert a bábszínházban nem is lehet másképpen dolgozni, mint önzetlenül, a bábuk mögé bújva, hogy a bábuk arassák le a színpad mögött izzadó szereplők helyett a babért: a bábjáték színpadán hiúság nem érvényesülhet. Az útmutató ,,Báboskönyv“ már útban van az ifjúság kezébe, hogy annak alapján próbálkozhassék,
