Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 3. szám - Körmöczi László: Javaslat a vidéki középiskolás ifjúság irodalmi-színházi kultúrája érdekében
62 Körmöczi László : Javaslat az ifjúság irodalmi-színházi kultúrája érdekében► a színészek tudásának, játékstílusának, a rendező felfogásának is elsőrendűeknek kell lenniük. Rendezőnek és színészeknek nem szabad elfelejteniük, hogy kiknek a művészi tanítómesterei szerződésük folytán. Statisztériát nem visznek magukkal a társulatok közül azok sem, amelyek történelmi színművekkel járják az országot, mert amikor a soron érkező társulat előre jelzi érkezését, az iskolák egyrészt előkészítik a növendékeket a jelzett művekre, az irodalmi anyagra, másrészt ki is jelölik azokat a nagyobb, idősebb, beöltöztethető növendékeket, akik a „népséget, katonaságot“ fogják adni. A társulat csak a normál méretre szabott jelmezeket hozza magával. Azokban a kisebb városokban, amelyekben nincsen megfelelő színházterem, a társulat a nagy tornateremben üti fel színpadát, vagy tavasszal megy ezekbe á városokba, amikor a legnagyobb iskola udvarán, a legalkalmasabb helyen, de szabadtéren ütheti fel a színpadot. Természetes, hogy azok a színpadok, amiket magukkal visznek a társulatok, méretben és technikai lehetőségben nem lehetnek nagyszabásúak, művészileg azonban tökéleteseknek kell lenniük ; nem lehetnek ósdi, elavult stílus foltozott alkotmányai, mert mindenestül a művészetet kell propagálniuk. Ezért elsőrendű rendezők és iparművészek utasításai, tervei szerint készüljenek, s amint az évek új stílust hoznak dekorációban, előadásban, ezeknek a színpadoknak alkalmazkodniuk kell a megváltozott művészi követelményekhez. Előadás és keret a művészet legjavát nyújthatja, amikor egy-egv színtársulat alig 3—4 darabbal utazik. Fontos, hogy általuk a legnehezebb klasszikusok is eleven, korszerű, friss alkotásokká legyenek. Minden iskolavárosba évente egy társulat jut el a maga három-négy darabjával, s ahány társulat van, annyi év alatt kell bejárnia az egész országot. Évente tehát egy társulat az ország ötödét kell, hogy bejárja. Minden iskolás tehát egy tanév alatt befizetett 3 pengője fejében ingyen nézi meg egy társulat műsorát. (S egy bábjáték-ciklust. L. 2. alatt.) Ahol annyi a növendék, hogy egyszerre nem fér be a legnagyobb terembe sem, ott bizony meg kell a társulatnak ismételnie az előadást, tehát kétszer is kell adnia ugyanazt a darabot, amíg mindenkinek, aki befizette a hozzájárulást, alkalma nem volt megnézni a műsort, A részletes költségvetést, a munkatervet, az ország iskoláinak a menetrendszerű beosztását öt arányos létszámú kerületre és egy társulat munkáján belül a leggazdaságosabb útvonalra, mindezt az ország összes iskoláinak a fekvéséből, létszámából, vasúti vagy autóutas összeköttetéséből könnyű összeállítani. Ha a tanulók minden évben kapnak három-négy darabot, öt év alatt a világirodalom s a magyar drámairodalom reprezentáns darabjait megismerik. Ezek az iskolai vándortársulatok nem lesznek a polgári színtársulatok vetélytársaivá, mert csak az iskolák ifjúsága és tantestülete látogathatná őket. Azzal azonban javára lennének színésztársaiknak, hogy idővel művészi nívóhoz szoknának maguk, és közönségévé lennének magasabb színvonalú polgári színházaknak is ; különösen
