Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 3. szám - Körmöczi László: Javaslat a vidéki középiskolás ifjúság irodalmi-színházi kultúrája érdekében
Körmöczi László : Javaslat az ifjúság irodalmi-színházi kultúrája érdekében. 61: napi életében a sokszínű élet érdekesebb fordulatait: az idealizált életet. Ezért voltak Petőfi, Arany a színpad szerelmesei: költővé lettek a színpad által. A vándor színtársulat szekere átgázolt velük az önmagukra eszmélés folyóján, hogy a szellem önismerete, kiteljesedett művészi személyiségük útjára kelhessenek közülünk a túlnan eső parton. A színházat, a drámai játékot tehát közel kell hozni az ifjúsághoz, elsősorban a vidéki ifjúsághoz, mert ennek van a legkevesebb része benne. A megoldás gyarapítaná a művészi-irodalmi nevelést, nevelné a jövő színművészete számára az igényesebb közönséget, emelné a mai vidéki színészet művészi színvonalát. 1. A főváros középiskolásait leszámítva, hozzávetőlegesen hetvenezerre tehető az ország középiskolás növendékeinek a száma. Ha az iskolák minden tanulótól évente a beiratkozáskor 3—3 pengőt szednek úgy, ahogyan szedik a filmalaphoz való hozzájárulás díját, egy évben 210,000 pengő gyűlik össze az ifjúság színházalapjára. Bőven elegendő két ú. n. iskolai színtársulat fenntartására és a felszerelés költségednek az amortizációs törlesztésére, ha egy mai polgári színtársulat évi költségét mindenestől évi 76,000 pengőnek vesszük. Ha azonban a polgári iskolák, a képzők, a felsőkereskedelmi iskolák, a mezőgazdasági iskolák tanulói is országosan bekapcsolódnak 3—3 pengőjükkel évente a mozgalomba, sőt az iparos- és kereskedőtanoncok után is befizetik munkaadóik a 3—3 pengőt, akkor ez az összeg megnégyszereződik, s legalább öt országjáró iskolai színtársulat szervezhető meg belőle, helyesebben az összeg háromnegyedéből. A fennmaradó egynegyedrészből hasonló országos bábjátéktársulatok szervezhetők hasonló feladattal az alább ismertetett elvek szerint. A drámai társulatok egyenként három-négy darabbal menetrendszerűen járják az országot úgy, hogy öt év alatt eljussanak minden egyes iskolához az országban. A teljes műsor állna két Shakespearedarabból, egy Moliére-ből, egy Racine-ból, egy Sophokles-ből, Bornemisza—Móricz magyar Elektrájá-ból, a Bánk bán-ból, az Ember tragédiájá-ból abban a rendezésben, ahogyan Németh Antal kamaraszínpadra alkalmazni tudta, a Csongor és Tündé-ből, Kisfaludy egyik darabjából, a Légy jó mindhalálig c. darabból, további két-három modern magyar vagy világirodalmi drámai műből, mint a Hannele vagy Németh László Cseresznyés-e. (Ez az utóbbi a politikai érdekek húzavonáján túl mégis mindenestül magyar darab végre, ha nem a politikai tendenciát vélik látni benne a rövidlátók, hanem keresik benne a magyar problémák és a magyar gondolkodás örökérvényű és teljes szimbólumát.) A teljes repertoárt írók és nevelők együtt állítják össze. Ezt a repertoárt az országjáró társulatok létszámuk és választott műfaji jellegük szerint megosztják maguk között, hogy legfeljebb három-négy darabbal, de ezeknek legtökéletesebb tudásával és kelléktárával indulhassanak utukra. A díszletek, a kosztümök, az utazó-sz.ínpad, teljes műszaki felszerelésük (saját világítóberendezésükkel együtt) a legmagasabb színvonalat képviseljék, mint ahogy