Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 3. szám - Dr. Ruhmann Jenő: Tehetségkiválasztás és tehetségmentés
Dr. Ruhmann Jenő: Tehetségkiválasztás és tehetségmentés. 57 kötelességét. Ezentúl tehát az állam feladata lesz az, ami eddig az egyházé és a társadalomé volt, a mozgalom anyagi alapja pedig a jótékonyság bizonytalan teréről az évenként befolyó s intézményesen biztosított anyagi hozzájárulás terére került. A folyó tanévben már több állami gimnáziumba is vettek fel tehetségvizsgálat alapján szegény falusi fiúkat s az állam gondoskodik ingyenes tanításukról és ellátásukról. Ezzel tehát az állami iskolák is belekapcsolódtak a tehetségmentés munkájába. Elvi szempontból azonban nem helyeselhetjük a miniszteri rendelet amaz intézkedését, mely a tehetséges szegény tanulók nevelésének költségét teljes egészében a gyermekeit taníttató többi szülőre hárítja át, maga az állam pedig, legalább egyelőre, semmivel sem járul hozzá ez elsősorban állami feladat teljesítéséhez. A protestáns gimnáziumok annyival mindenesetre jobban oldották meg az anyagi fedezet kérdését, hogy a költségeket nem, vagy csak részben hárították a többi tanuló szüleire, hanem egyházi és társadalmi gyűjtésekből és segélyekből szerezték meg a szükséges összegeket. A segítésnek erről a módjáról a jövőben sem mondhatnak le, mert a tanulók díjjárulékai nem nyújtanak fedezetet a felvételre érdemes sok szegény, tehetséges tanuló szellemi és anyagi ellátására. Biztosra vesszük azonban, hogy idővel az állam nemcsak erkölcsi, hanem anyagi támogatásban is fogja részesíteni a mozgalmat, s erre a célra megfelelő összeget fog beleilleszteni költségvetésébe. A népi felemelkedés korában ez az ügy valóban nemcsak ecclesiasticum, hanem politicum is. A tehetségmentés ügye tehát néhány lelkes ember kezdeményezésére elgondolásból valóság lett. Ma még ugyan aránylag csak kevés ilyen módon felvett tanuló nevelkedik gimnáziumainkban, de kétségtelen, hogy néhány év múlva százakra, sőt talán ezrekre fog emelkedni a számuk. Ezzel a mozgalom eléri első célját, azt t. i., hogy annak a néprétegnek a tehetséges fiai, amely szegénysége miatt eddig jóformán el volt zárva a magasabb műveltséget nyújtó gimnáziumtól, annak elvégzése után pedig a tudományos pályáktól, most már bejuthatnak a „jobbmódúak iskolájának“ számító gimnáziumba. A másik, a távolabbi cél, aminek érdekében történt tulajdonképpen a mozgalom megindítása és szervezése, csak akkor kerülhet megvalósításra, ha ezek a tehetséges szegény fiúk beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, és jó sikerrel végzik el tanulmányaikat. A távolabbi célra nézve azonban magukban a mozgalom kezdeményezőiben sincs meg az egyöntetű felfogás. Egyik részük, s talán ezek vannak többségben, a megmerevedett s elpetyhüdt középosztálynak a felfrissítését várja a szegény magyar néprétegből származó s tehetségük folytán értelmiségi pályára kerülő if jaktól. Ez természetesen azzal jár, hogy az ilyen ifjak elhagyják azt a társadalmi osztályt, amelyből származtak, s beleolvadnak abba az értelmiségi osztályba, amellyel szellemi műveltségüknél s életpályájuknál fogva a legszorosabb kapcsolatba kerültek. A mozgalom kezdeményezőinek másik csoportja viszont még a gondolatát is elveti annak, hogy ezek az alsó néprétegekből származó
