Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 2. szám - Papp Elemér: A tanár a diák szemében
30 Papp Elemér : A lunar a diák szemében. Amint az első osztályban, tehát a 10—13 éves korban, éppen úgy a kamaszkorszakban, a 14—16 éves korban, sőt még a serdülőkorban is, elsősorban a tanár jóságosságát és szigorúságát, igazságosságát, vagy igazságtalanságát ismerik fel. Az ebben a korban végzett kísérletek igazolják ezt. A kísérlet abból állott, hogy a tanulóknak írásban kellett felelniök arra a kérdésre : hogyan képzelem el az ideális tanárt. A leírt feleletet név nélkül adták be, hogy ezzel biztosítsuk a feleletek őszinteségét. A feleletek egybehangzóan a jóságosság mellett a szigorúságot is elvárják az ideális tanártól. Egy-két példával alátámaszthatjuk fejtegetésünket. Az egyik tanuló azt írja : ,,Az ideális tanár legyen szigorú, de ne legyen zsarnok. Legyen jóságos atyja tanítványainak.“ Vagy egy másik példa : „Ideális tanárnak szerintem szigorúnak kell lennie, de ha kell, gyengéd is tudjon lenni.“ A harmadik a jóakaratot emeli ki: „Az ideális tanárt én úgy képzelem el, hogy ne csak örök ellenségét lássa benne a diák, hanem jóakaróját. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne legyen szigorú“ — fejezi be vallomását. A megkérdezett tanulók 99%-ánál szerepel a jóság mellett a szigorúság, mint az ideális tanár jellemzője. Sokkal könyörtelenebbül követelik meg a tanártól az igazságosságot : „Az ideális tanár ne legyen pártoskodó, hanem minden diákját egyformán szeresse, és ne arcra, szimpátiára osztályozzon. Ne csinálja azt, hogy valakinek mindig ugyanazt a jegyet adja, hanem osztályozzon a tudás szerint“ — írja az egyik. A tanártól igazságosságot várnak, de tárgyilagosak önmagukkal szemben is : „Ne legyen a tanár részrehajló, szeressen mindenkit, de aki a bizalmával visszaél, azt azután szigorúan büntesse“, vall a másik. Ezek mellett más szempontok is szerepelnek serdülő korszakban lévő gyermek ítélkezésében, de ezek még mindig nem mutatják a tanár teljes személyének megismerését. Eltekintve attól, hogy ebben a korban a gyermek még kevéssé érdeklődik a lelki tulajdonságok iránt, nem az élő embert figyelik a tanárban, hanem azt nézik, mennyiben felel meg elképzelt emberideáljuknak, s mennyiben tér el attól. A fejlődésnek ezen a fokán, a hősi korban hőst kíván vezérül. A tanár tiszteletet parancsoló, rettenthetetlen, szellemes legyen, rendelkezzék lélekjelenléttel, s ne hozza ki sodrából egy vicc, vagy szemtelenkedés, mindenhez értsen, ne csak a tárgyához. Tájékozott legyen a bélyeggyűjtésben, értsen a rádióhoz, tudjon hegedülni, vagy zongorázni, ismerje May Károly, Werne Gyula összes regényét, tartsa számon az atlétikai világrekordokat, ismerje a neves labdarugókat, járjon moziba is. Az egyik diák megkívánja az ideális tanártól, hogy : „ismerje hadszínterek jelenlegi állását“. A másik „foglalkozzék egy ideális tanár a légitámadások elhárításának fontos problémájával!“ Egyszóval: semmi se kerülje ki figyelmét, s akkor rászolgál a rövidke szóra : tud. A beadott feleletekből azonban nem maradnak el a tanár külső megjelenésére vonatkozó követelmények sem: elegánsan öltözzék, a haját tartsa rendben, cipőjét tartsa tisztán. Igen érdekes esetet mesélt el egy fiú után érdeklődő anya : midőn fiától az egyik
