Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 2. szám - Dr. Harsányi István: Mit és hogyan tanítsunk a gimnáziumban
Dr. Harsányi István : Mit cs hogyan tanítsunk a gimnáziumban.33 Állásba kell mennie. Bekerül egy poros irodába. Itt dolgozik napi tíz órát csekély fizetésért az előbbrejutás minden lehetősége nélkül, amíg belefárad a törekedésbe, és hétköznapi irodamoly lesz belőle. A másik : Jómódú család gyermeke. Nagynehezen átcsúszik az érettségin. .Jutalmul külföldre küldik egyetemre. Elvégzi a jogot. A papája fölmegy az államtitkár úrhoz : ,,Ügye Gabikám, majd szólsz X. Y. úrnak, hogy fölvegyék a fiamat.“ Másnap a fiú jó állásban van. A szegény család gyermeke elfásul, ha ezt látja, a jómódú szülőké pedig így szól : ,,Mit tanuljak, úgyis mindegy.“ L. I. válaszából: A gimnáziumban minden tanár a maga tárgyát tartja a legfontosabbnak, és azokban tudósokat akar nevelni. Nem gondol arra, hogy tanítványa szívesebben foglalkozna talán egy másik tárggyal, s így mind a maga. mind a nemzet szempontjából fontosabb munkát végezne. I). ./. válaszából: Szerintem eleve lehetetlen dolog az ifjúságtól megkívánni, hogy érezze, hogy a nemzet szempontjából szükséges munkát végez. Teljesen lehetetlennek tartom, hogy egy 17 éves fiú — néhány szentimentális perctől eltekintve — érezhesse azt, hogy minden parányi cselekedetével nemzetének árt vagy használ. Ezt semmi mással nem magyarázom, mint azzal, hogy még nem jutott el a szellemi fejlődés ily magas fokára, és ha erre a fokra már eljutott is, még mindig nem tarthat ott, hogy ezt állandóan szem előtt larlsa. Ezt még csak kívánni is képtelenség. Oda, hogy belássa, hogy saját magára nézve hasznos, ha a gimnáziumot elvégzi és jó eredménnyel végzi el, esetleg eljuthat a diák VII—Vili. osztályos korára ; bár itt is rengeteg olyan dologgal találkozik, ami erősen megingathatja ezt a feltevését. A felől lehetnek kétségei, vájjon miért tanult ő annyi mennyiségtant, stb.-t, mikor neki arra soha szüksége nem lesz. Nyilván mindenki belátja, hogy az angol és amerikai nevelési rendszer praktikusabb, mint a mienk. Igaz, ezzel ellentétben áll az is, hogy a mi rendszerünk alaposabb. De ma, a realitások és az utilitarizmus világában mindenképpen a praktikus szisztéma a helyesebb. G. F. válaszából: Fontos az idegen nyelvek tanítása. De ezeket más módszerrel kellene tanítani. Nem szabad a diákot úgy elijeszteni a tantárgytól, hogy lázasan és remegve menjen az órákra. A felső osztályokban a beszélgetést és könyvek olvasását kellene bevezetni, nem pedig nyelvtannal ölni meg a diákot. II. /. válaszából: Azt, hogy a tanuló érezze, hogy mind a maga, mind pedig a nemzet szempontjából fontos munkát végez, a következőképpen lehetne elérni : Az ötödik osztályba belépő diákoknak be kellene jelenteniük, hogy milyen pályára készülnek. Minden pályának megvan az előkészítő tantárgya, azt az átiagon felüli szigorúsággal kellene tanítani, s igyekezni minden eszközzel megszerettetni a diákkal : délutánonként a szakma gyakorlati részéi is tanítani, részben azért, hogy már most tapasztalatokat szerezzen az illető szakmával kapcsolatosan, részben pedig azért, hogy így már körülbelül meglássa, hogy milyen az a valóságban, mert ha valakinek valami elméletileg tetszik, az még nem jelenti azt, hogy az általa is kivihető, hogy azt a foglalkozást ő is tudná folytatni. A többi tantárgyakat csak nagy vonásokban kellene tanítani, s belőlük csak éppen azt kiemelni, ami az általános műveltséghez feltétlenül szükséges. Ezzel a módszerrel talán el lehetne azt érni, hogy a diákok a tanulásban a saját érdeküket lássák. B. L. válaszából: Szerintem azt a kérdést semmiféle rendszerváltozás nem oldhatja meg. Bármilyen testhezálló tananyagkörben fog forogni, és legyén az akármilyen korszerű nevelésmód, az ifjúság hajlamos az ábrándozásra, s ez az ábrándozás mindig más eszközöket fog vele megláttatni, hogy vágyai birodalmát elérje. M. L. válaszúból: A gimnázium, mint tudjuk, csak arra szolgál, hogy a tanulónak megadja az általános műveltséget, hogy későbbi tanulmányait
