Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 2. szám - Papp Elemér: A tanár a diák szemében
Papp Elemér : A tanár a diák szemében. 'M erre építhesse fel. Az alsó osztályokban a fiúk ezt nem értik meg (nem is mondja nekik senki), s így őket nem lehet céltudatosan nevelni. Ők még nem is tudják felfogni az iskola jelentőségét, ezért legtöbben különösebb érdeklődés és cél nélkül tanulnak. Gy. A. (leány) válaszából: A legideálisabb az volna, hogyha a diák merne problémáival a tanárjához fordulni, és azokat négyszemközti beszélgetésben tárgyalnák meg. Minden héten tartani kellene egy osztályfőnöki órát, amely alsóban inkább illemtani dolgokra, a felsőben beszélgetésre és tanácsok adására lenne alkalmas. . . Nem tudok elképzelni olyan diákságot, amely megelégedett, és amely nem akarja leszapulni sárga földig az egész rendszert, és mindig mindent meg ne akarna újítani. - , Sok tanulság hámozható ki ezekből a vallomásokból. Természetes, hogy sok rendezetlenség, sok zavar is van bennük. Hogy csak néhány jellemzőbbre mutassak rá : nem ismerik tisztán a gimnázium célkitűzéseit. Gyakran a szakiskolák keretébe kívánkozó anyagokat szeretnének bevonni a gimnáziumba, máskor a saját egyéni igényeik és érdeklődésük szerint szeretnék berendezni ezt az iskolafajt. Vannak közöttük szívesen lázadozok, de akadnak már szinte koravének is. Annyi azonban nem kétséges, hogy a 34 gimnázista megjegyzései között nagyon sok az eszméltető, a gondolatébresztő. Frisseségiik, közvetlenségük, spontaneitásuk igen sok esetben biztosíték arra, hogy élményből fakad a vallomások legnagyobb része. Saját töprengéseim, vívódásaim között helyt adtam ezeknek a diákvallomásoknak is, és majd egy következő cikkben igyekszem néhány gondolatot eredményül összefoglalni arról a kérdésről, hogy mit és hogyan tanítsunk, s hogyan neveljünk a céltudatosabb munka, a felemelőbb sikerélmény, a jobb és értékesebb eredmény biztosítása érdekében. Sárospatak. Dr. Harsányt István. A tanár a diák szemében. A fiatalabb, idősebb gyermekek egyaránt arra törekszenek, hogy a felnőtteket megismerjék. A környezetükben lévő felnőtteket választják elsősorban megfigyelésük tárgyául: a szülők s a tanárok állanak hozzájuk legközelebb, s így egészen természetes, hogy érdeklődésük is irányukban nyilvánul meg először. Már az elsős diák is pontosan megfigyeli tanárát és az első találkozás alkalmával jobban érdekli a tanár fellépése, viselkedése, mint az általa tanított tantárgy. A jóságos tanár többet enged meg, mint a szigorú, másképpen viselkednek azzal a tanárral szemben, akit szeretnek, mint azzal, akit gyűlölnek. Minthogy azonban a tanulók, a gyermekek szüleiket sem ismerhetik meg teljesen, a tanár személyének megismerése is korlátozott formában valósulhat meg. A tanárt csak tanári működése közben látják, a tanárt, aki bizonyos anyagot tanít, kikérdez, összefogja a rakoncátlan diáksereget, fegyelmez, ha arra szükség van. Arról azonban, hogy a tanárt az iskolán kívül mi
