Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 2. szám - Dr. Harsányi István: Mit és hogyan tanítsunk a gimnáziumban
28 Dr. Harsányi István : Mit és hogyan tanítsunk a gimnáziumban. ban legtöbbször meg is van, ha a tanár és a tanítás módja és eszközei jók. Itt csak aránylag kisebb javításokra volna szükség : pl. az idegen nyelvek tanítása alsóban fölösleges ; kívánatos volna mindenki számára valami kézügyességfejlesztő ipar tanítása stb. A másik tárgykör a kemény dió. Itt a baj — azt hiszem — a következő : Ez a fogalom : ,,általános műveltség“, a maga grammatikaszintaxis és egyéb ismertetőjeleivel az iskolán kívül nincs, de az iskolában is csak nagyon homályosan. Ezzel szemben a középiskola főcélja az kellene, hogy legyen, hogy megadja a modern kultúrember világnézetét. Ezt a célt tanárban és diákban tudatossá kell tenni. Ma ehhez a célhoz mennyiségtanból és fizikából kissé túlsókat, kémiából, biológiából, lélektanból és földrajzból keveset, társadalomtudományból és gazdaságtanból semmit, történelmet és irodalmat pedig többé-kevésbbé rosszul tanítanak. És a legnagyobb hiba az, hogy nem tudja sem a tanár, sem a diák, hogy voltaképpen min dolgozik. Persze, itt nagy akadályokra bukkanunk, mert a modern kultúrember világnézetét még meg kell csinálni, mivel a fentemlített tudományok közül még a lélektan, a társadalomtudomány, a gazdaságtan, sőt a biológia sem érték el az exaktságot, s így az iskola politikának tekinti őket ; ez megérzik a történelem-és földrajztanításban, és a világnézetet nem lehet befejezni. Nem is lehet még pár száz esztendeig ; addig a kérdés megoldhatatlan. Nemcsak a középiskola számára : ez ma az emberiség legnagyobb problémája. . . Mindazonáltal már elég sok van belőle készen, hogy használható legyen. A gimnáziumban most mégis az a helyzet, hogy a diák abban az önmagában teljes világnézetben él, amely az iskolán kívüli környezetének csaknem minden tagjában és részében érvényesül. Ez egy kis kunyhó, szűk és sötét, de lakható. A középiskola új falakat rak köré ; világos és modern házzá kezdi, kibővíteni ; de az építkezést felében, harmadában végzi csak, némely falat feleslegesen megvastagít, néhol meg éppen zavaró falakat csempész közé, mert nem dolgozik céltudatosan. Van, akinek így is megvan a tehetsége, kedve alkalma, ideje rá, hogy a házat lakhatóvá tegye. (Nem teljessé, mert azzá a XX. század embere még nem teheti.) Az ilyen szívesen fogadja azt, amivel az iskola segít neki. Van sok, aki csak érettebb korban jut abba a szellemi vagy anyagi helyzetbe, hogy a munkát kiegészítse : csak ekkor jön rá előbbi tanulmányai értékére. De az átlag sohasem látja meg a nehezen bevágott képletek mögött a valóságot és a leikébe beleké ny szer ítélt falakat vagy lerombolja, és visszatér a kunyhóba, vagy ottmaradnak, és csak a kilátást akadályozzák : undorítóan félműveltté válik. Ezek azok, akikről egy volt pataki diák azt írta, hogy csak magolják azt, amire specializálták magukat. Nem foghatja fel a növénynemesítés lényegét az, aki azt hiszi, hogy hat nap alatt külön-külön keletkezett minden lény. Végeredményben az ilyen műveletlen vagy félművelt öregdiák is azt tartja, hogy jobban meg kellett volna becsülnie az iskolát ifjúkorában. Az érettségi mindenesetre jól jön a legbutábbnak is, az unalom meg a legkönnyebben elfelejthető dolog. 0. G. válasza. Én helyesnek tartom azt is, amit, és azt is, ahogyan a magyar gimnáziumokban tanítanak. A tananyag elleni állandó kifogás : haszontalan dolgokkal tömik tele a diák fejét. Ez látszólag igaz. Annyival is inkább, mert Amerikában és Angliában sem diák, sem felnőtt nem elégedetlen az iskolarendszerrel, pedig ott a középiskolák is szigorúan csak azt tanítják, amire az életben gyakorlati szüksége lehet valakinek. A magyar iskolák azonban a sokat emlegetett általános műveltséget is meg akarják adni. Ez szerintem azt jelenti, hogy a mai kor civilizációját és kultúráját csak úgy érthetjük meg és vehetjük át, ha annak megismerését alapjainál, kiindulásánál kezdjük. Ilyen alapja a civilizációnak a számtan, a fizika, a kultúrának pedig a latin, görög, történelem. Ezeknek az alapvető ismereteknek birtokában másképpen ítéli meg az ember a világot, másképpen látja a tanulás céljait is. Ügy hiszem tehát, hogy ezeknek a tantárgyaknak a szükségességét (ezeket .kifogásolják legtöbbször) csak az láthatja be, aki
