Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 11. szám - Stibrányi Gyula: Az idegen nyelvek a mai középiskolákban
252 Stibrányi Gyula : Az idegen nyelvek a mai középiskolákban. különben a növendékek a teológiai tanulmányokra képtelenek volnának. Ezért a latin műveltség további hanyatlását ölhetett kézzel a kát. egyház nem szemlélheti. Az eredménytelenség legfőbb okai: A modern nyelveket gyakorlati jelentőségük előkelő szerephez juttatta, hasznossági szempontok, a nagy tanulólétszám folytán a gimnázium már nem elit-képző iskola, az egyetemi enyhe ítélkezés folytán némely latin tanárjelölt kellő filológiai szaktudás nélkül került katedrára, a továbbképzés elhanyagolt. A mai létszám és csökkentett óraszám mellett (1. óraszám : magyar 29, német 20, másik élőnyelv 15, latin 34!) semmiféle módszerrel nem lehet olyan nyelvérzéket fejleszteni, amely biztos alapja lehetne a latin írók megértésének és szabatos, magyar fordításának. Ezt a biztos alapot csak a nyelvtan tanítása adhatja meg. A nyelv elemeit az olvasmányokból ismeri meg a tanuló, de ismereteit a nyelvtanból bővíti és tartja ébren. A nyelvtan tanításában azonban az legyen a vezető szempont, hogy a legfontosabb nyelvi jelenségeket, a főbb szabályokat tanítsuk meg belőle. A ritkább nyelvi jelenségeket szótárszerűen kell megtanítani. A tiszta latin stílus csúcspontja Cicero és Caesar nyelvében van meg. Ha elfogadjuk ezt a helyzetképet, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a latin tanítás célja nem az ars dicendi et scribendi, hanem az ars legendi. De akkor elhibázott a mostani tanterv, amelyik az alsó osztályokban az auctorokból csak Phaedrust és Ovidiust engedi meg a tankönyvírók stílusgyakorlatai mellett. A tanításban a mondat szerkesztés „mondathízlalási“ gyakorlatokká növi ki magát és ezek sivárságával elriasztjuk a tanulót a nyelvtől. Az 1903. évi tanterv az alsó négy osztály elvégzése után a tanulónak egész történeti képet ad az ókori életből. Nálunk is a szeghalmiak engedélyt kérnek Caesar tanítására (PTSz. XIII. 407.). Csak ezen a régi alapon kívánatos a szétágazódást a humanisztikum, a reáliák és a modern nyelvek irányában végrehajtani az V. osztálytól kezdve, amikor a tanulók s azok szülei az if jaknál e korban már jelentkező egyéni hajlamok szerint válasszanak az egyes szakirányok között (Végrehajtási Utasítás 56. 1.). E lehetőségnek országos szabályozása megoldaná a felső osztályokban a létszámkérdést. Ha meg realizálni akarják az anyagot, akkor az auctor-olvasás idejének megrövidítésével olvassák a Chrestomathiát az iskolában 1—2 hónapig. Imre Sándor a latint a szakképzéshez utalja. Az alsó négy osztályban azonban célszerű e holt nyelvet tanítani együttesen, mert 1. nagyszerű elmeművelő, formális képző ereje van ; 2. nem zavarja annyira a magyar nyelvérzéket, mint egy élő nyelv; 3. a fordítási methodus a magyarra összpontosítja a figyelmet, ami nemzetiségi vidéken rendkívül fontos ; 4. általános emberi eszményeivel nagy a nevelő értéke ; 5. a magasabb műveltség terminológiájához alapelemeket ad. A modern nyelvek tömegtanítása és módszere nagyon súlyos probléma, amelynek megoldásához még sok megfigyelés, tanulmány
