Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 11. szám - Vasteleki Jenő: A földrajztanítás védelmében
250 Vasteleki Jenő: A földrajztanítás védelmében. De hát mi lenne a megoldás? Teljesen kielégítő megoldás nincs. Talán mégsem tévedünk nagyot, ha a gimnáziumi óratervet lapozgatva rámutatunk a VII. osztályban a heti négy francia órára. Vájjon nem lehetne inkább ezt kisebb veszteséggel három órára csökkenteni, mint a földrajzot kettőről egyre. Több francia szakos kartárs véleményét ismerem, akik nem látnak e téren semmi nehézséget. Viszont a földrajztanítás nehézségeit a VII. osztályban heti egy órában leküzdeni csaknem lehetetlen még az anyaországban is. Mert mi a helyzet az új tanterv szerint? A térképismeret teljesen kiesik az anyagból. Ez kb. 12 óra nyereség. Az anyag többi része lényegében megmarad, csak itt-ott összevonásokat eszközlünk, ez újabb 5 óra nyereség, de tegyük fel, hogy ügyes tanár kezében 10. Akkor az eredetileg 60 órára beosztott anyagból még mindig 38 óra anyaga marad, amit 30 órában kell elvégezni. Hol vannak az ismétlések, óraelmaradások? Ezzel szemben a térképismeret 12 órás anyagát a honvédelmi ismeretek keretében 4 órában kell elvégezni. Ez még szaktanár kezében sem lehetséges. Mert csupán csak a terepen való tájékozódás, vázlatkészítés és térképfelvétel is igénybevesz legalább ennyi időt. Mi marad az előtanulmányokra? (Térképjelek stb.) A honvédelmi ismereteket pedig sok helyen nem is szaktanár tanítja. Hogy fognak ők boldogulni? A VII.-es földrajztanítás problémái az új tantervmódosítás következtében még az anyaországban is megoldhatatlannak látszanak. Fokozottabb mértékben áll ez a visszacsatolt területek iskoláira. A visszacsatolt területek iskoláinak ezévi VII.-es növendékei diákéveik folyamán még sohasem tanulták Magyarország földrajzát. Sőt továbbmegyünk, még Magyarország térképét sem igen látták. Az utódállamok iskolapolitikája igen nagy gondot fordított arra, nehogy valamiképpen csak egyszer is meglássa a kisebbségi sorsban élő magyar diák a maga egészében a Kárpát-medence földrajzi egységét dokumentáló hatalmas összefüggő hegyvonulatot. Magyarország földrajzáról pedig nyugodtan elmondhatjuk, hogy nem is hallottak, s ha igen, akkor olyasmit, amit minél előbb el kell felejtetni velük. Ezeket a diákokat kiengedni úgy az életbe, hogy egyetlen év kb. 20 órájában halljanak valamit Magyarország földrajzáról, nem megnyugtató dolog. Mi, felvidéki tanárok tudjuk, hogy menynyire nem volt kielégítő az az eredmény, amit heti kétórás földrajztanítás keretében el tudtunk érni. Mit fogunk tudni produkálni az egyórás heti óraszám mellett? Úgyszólván semmi maradandó értékűt. A mi diákjainknak még teljesen újak és szokatlanok azok a szempontok és beállítások, amiket tőlünk hallanak életükben először, és nincs meg az az alap, amihez rögzíteni tudnák őket. így nem is nagyon csodálkozhatunk, ha az anyagon való átrohanás után az eredmény nagyon felszínes lesz. Itt föltétlenül gyors segítségre van szükség. Szerény elgondolásunk szerint, ha a heti két óra semmiféleképpen sem volna visszaállítható, úgy a visszacsatolt területeken feltét
