Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 11. szám - Gyalog Béla: A Tanterv és az Utasítások egy tanmenet készítés tükrében
Gyalog Béla: A Tanterv és az Utasítások egy tanmenetkészítés tükrében. 247 teljesen kimaradt. Hacsak a tanár magánbuzgalomból 'világirodalmi anyagot nem gyűjt és ki nem egészíti vele az amúgy is nagy és amúgy is elvégezhetetlen magyar irodalmi anyagot, világirodalomra nem kerül sor. De hát hova szorítsuk ezt is a 45 órába? Kétségeim még korántsem értek véget. Előírja az Utasítások, hogy a dolgozatokat elő kell készíteni (I. 25. o.). Tapasztalásból is tudjuk, hogy az elő nem készített dolgozatok nagyon rosszul sikerülnek, nem ér velük célt az ember. Ez az előkészítés ■— különösen V. osztályban — nem történhetik a dolgozatíró órán, hisz akkor minden perc drága, a tanulónak valóban szüksége van minden pillanatra. De V. o.-ban vannak már házi dolgozatok is — én már csak időkímélés szempontjából is 4 házi dolgozatot vettem fel s csak 2 iskolait — nem is készíthetem elő tehát a dolgozatot a dolgozatíró órán. Hol csípjek el tehát ennek is időt? A 11 órára összezsúfolt nyelvi anyag is oly nagy, hogy valószínűen nem végezhető el a tankönyv szerinti teljességben. Igaz, hogy olyan természetű, hogy kurtítás lehetséges. Akkor is haszna van belőle a tanulónak, ha csak belekóstol egy-egy kérdésbe. És most hasonlítsuk össze a mai magyar tanítást a régivel. Sok hasznos szemponttal bővült vagy változott a magyar tanítás és sok régi copfot elejtett. De a sok új szempont összehalmozásával lehetetlenre duzzadt. A régiből alig tartott meg valamit (legalább is nem ugyanabban az osztályban), de bőven gondoskodott a régit mennyiségileg túlhaladó új követelményekről. A tanítási órák anyagának nagy zsúfoltsága következtében szaporodik a diák házi munkája. Mert ami nem végezhető el órán, azt meg kell tanulni a könyvből otthon. A közös munkából, amelyre nem jutott idő az iskolában, egyénenkénti otthoni munka lesz. Aminek az elolvasása elmaradt az iskolában, azt megint csak otthon lehet végigolvasni, a csonkán maradt munkát valahogy befejezni, mert sietni kell, holnapra már más van előírva a tanmenetben, s azt is el kell végezni. Sokfélét követelnek az új előírások, és ebben a sokfélében olyan nehéz tanulmányokat, olyan mélyen járó ismereteket, hogy legalább kétszerannyi idő kellene az elvégzéséhez. Több követelmény kivált meg olyan, hogy a szaktanár is bizonyos tanácstalansággal áll vele szemben. Sem régi középiskolai, sem egyetemi tanulmányai nem készítették elő arra a munkára, amelyet most megkívánnak tőle. Segédkönyveket, példákat, mintákat, útbaigazítást, további önműveléshez szükséges segédeszközöket pedig sehonnan sem kapunk. Talán nincsenek is. Arról aztán nem is szólva, hogy az újabb tankönyvekben szinte teljesen elfogyott a jegyzet, a lapalji vagy szövegközti apróbetűs magyarázat. Csak tessék-lássék van megcsillagozva egykét szó, többnyire olyan, amelyik úgysem szorul magyarázatra. Annál több egy-egy szemelvény után az apróbetűs kérdés, amire sokszor maga a tanár sem tud felelni, a tankönyvíró pedig nem írta oda, mire gondolt ő, mikor a kérdés megfogamzott benne.
