Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 11. szám - Gyalog Béla: A Tanterv és az Utasítások egy tanmenet készítés tükrében
246 Gyalog Béla: .4 Tanterv és a: Utasítások egy tanmenetkészités tükrében. három szempontból, a múlt szellemi áramlatai, a műfajok és formák, végül az irodalomtörténeti tanulmányok előkészítése szempontjából egyaránt teljes? 90 olvasmánya van a tankönyvnek, bizonyára mert csak ez meríti ki a tanterv követelményeit. Ezzel szemben itt a csekély 45 óra! Végül is 57 olvasmányt osztok be ebbe a 45 órába, beletörődve abba a kényszerítő szükségbe, hogy egy órára két olvasmányt is felveszek. Igaz, hogy e között az 57 között egészen rövid kis versek is vannak, de vannak 3, sőt 5, 6, 7 oldalas történeti munkák, értekezések, szónoklatok, szóval nem könnyű olvasmányok is. De felmerül megint egy újabb szempont. Minden olvasmányt meg kell előbb ismerni, csak azután lehet további ismeretszerzésre felhasználni. Először el kell olvasni, be kell mutatni — mennyi időbe kerül egy 3 vagy 5 oldalas olvasmány felolvasása! •— aztán meg kell érteni, tehát tartalmát megbeszélni, csak azután lehet nyelvét megfigyelni vagy stílusát elemezni, ha költemény, a költői stílus és formaművészet fejlődését megfigyelni, vagy műfaját, versformáját meghatározni, és nem utolsó sorban keresni benne a kor ismertető jegyeit, a kor szellemiségét. Elvégezhető mindez egy órán? Eszembe jut ezzel kapcsolatban megint az Utasítások előírása, hogyan kell olvasmányt tárgyalni. Először hangulatot kell kelteni (2 perc), bizonyos szükségesnek mutatkozó magyarázatokat előre kell bocsátani (2 perc), ekkor következik a felolvasás (mondjuk 7 perc), majd a mű újból való olvastatása a tanulókkal (ismét 7 perc), nyelvi és tárgyi magyarázatok (mondjuk 3 perc), tartalmi megbeszélés (mondjuk 8 perc), annak kiemelése, mi újat jelent ez az anyag a többi olvasmányhoz viszonyítva tartalom, műfaj vagy versalak szempontjából, mennyiben gyarapodott, fejlődött a szó- és szóláskincs, következnék a stíluselemzés, az összefoglalás, a leszűrt tanulságok füzetbeírása, az esetleges szemléltetés ■— már nem is merek perceket írni, hisz rég túl vagyunk a fél órán, pedig az óra egyharmadát lefoglalja a számonkérés. Küszöbön áll a rendes testnevelési órákon kívül napi fél óra torna beiktatása a délelőtti órarendbe. Ahogy hallom, 8 óránál korábban nem lehet a tanítást elkezdeni. Nem is kívánatos. Ügyis elég hosszú a gyermekek délelőttje. A délutánba viszont már úgyis belenyúlik a tanítás az ötödik, de még inkább a hatodik órával. Nem az fog tehát történni, hogy minden órából elvesznek 5—5 percet, s csonka órákban fogunk tanítani? Tudjuk ezen kívül, hogy a nyári időszámítás miatt novembertől márciusig külön-torna nélkül is rövidebbek az óráink, 45, illetve 40 percesek. De mit fogunk taníthatni a tornával még jobban megkurtított 40, illetve 35 perc alatt? Hisz ez már csak fél óra! Csupa kudarc, csupa lehetetlenség. Akármerre lép az ember, kemény falba ütközik. Pedig a tanterv a világirodalmi háttér megrajzolását is megkívánja, s világirodalmi szemelvénye csak egy van az V. o. magyar olvasókönyvnek, eddigi számításainkból tehát ez