Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 10. szám - Vikár Sándor: Az iskolai egyházi énektanítás, mint a vallásos nevelés egyik eszköze

Vikár Sándor: A; iskolai egyházi énektanítás, mint a vallásos nevelés eszköze, 231

előbbre vannak, lévén már náluk nagy számmal olyan kóruskiadvány, amely az igényeket minden iskolatípusban lehetőleg művésziesen, de kellőképpen kielégíti.

Amíg az elemi iskolákban világi és egyházi énektanítás között aránylag nincs nagy különbség és választófal, addig felsőbb iskolatípusokban a tapasztalat és gyakorlat szerint a kettő mindinkább elválik egymástól, mindinkább kevésbbé keveredik. Legfőbb okai ennek a nem protestáns tankönyvek, melyeknek semmi kapcsolata nincs a református iskolák speciális és jellegzetes nevelési céljaival és elveivel. A polgári iskolák és gimnáziumok eddig használt leggyakoribb énektankönyvei, mint aminő a Tiboldi és hozzá hasonló társai — tehát nem értve ide a Magyar kórus által kiadott Énekes ABC-t —, szörnyű és elrettentő merényletek a magyar ifjúság ellen. Bizony ezek nem adnak tápot és alapot semminémű magasabb igénynek, nem nyújtanak, mert nem nyújthatnak segédeszközt az egyházi zenének sem. Miért? Elsősorban és legfőképpen azért, mert lélek, élő lélek nincs bennük. Márpedig a nélkül nevelés, haladás, művészet, vallás nincs, el sem képzelhető. Az Énekes ABC-hez, amely különben korszerű és kitűnő tankönyv, megjelent egy kis protestáns függelék, de ezáltal sem válik a könyv protestánssá.

*

Mit tehet hát voltaképpen az iskolai énektanítás az egyházzenei képzést illetőleg? A középkorban minden ének- és zeneoktatás az egyházi zenét volt hivatva szolgálni és kielégíteni. Református iskoláinknak most sem lehet fontosabb nevelési elve, programmja és célkitűzése, minthogy lehetőleg minden tantárgyon keresztül a hívó református öntudatot csöpögtesse és nevelje bele növendékei leikébe.

Már előbb hangsúlyoztam két szükséges dolgot: a tankönyveknek élő protestáns szellemben való megújítását s a karéneket. Ez utóbbiaknak nemcsak művészi, de kifejezetten erősen egyházi, vallásos és hitbeli jellege van. E téren néhány kivételtől eltekintve, legtöbb középiskolánknál pótolni való hiányok vannak. A nagy protestáns zeneszerzők életének és műveinek megismerése, azoknak éneklése, elsőrendű feladata iskoláinknak, az azokban működő énekkaroknak. Továbbmegyek! Az iskolai zenekarok sem játszhatnak méltóbb műveket, mint a protestáns zeneköltők egy-egy iskolai zenekarra is alkalmas zenedarabját. Ének- és zenekarnak együttes szereplésével pedig kitörölhetetlen és soha el nem múló élményt nyújtunk növendékeinknek. E téren azonban nagy és felelősségteljes feladat hárulna a mostani kiválóbb protestáns zeneszerzőkre is. Sajnos, parancsszóra nem lehet remekművet írni. Lélek kell ahhoz. Hogy nagyértékű, mély vallásosságot sugárzó zeneműveket életrehozzanak, ahhoz élő hit, több élő hit kell. Ezt hangsúlyozom a református énekeskönyvügyi reformmal kapcsolatban is. Csak nagyon hívő, vallásos korok tudtak századokra szóló í nekeskönyvet kiadni, csak nagyon hívő, vallásos korok zeneszerzői írtak örök időkre fennmaradó, értékes