Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 10. szám - Dr. Bakos József: Népi tehetségvédelem és a magyar nevelés
Dr. Bakos József: Népi lehetségvédelcm és a magyar nevelés. 225 A német nevelés német embereket nevel a német lelki előkészítés jegyében, a magyar nevelés is csak a magyar lelki előkészítés céljait szolgálhatja, nem alkudhat meg, nem lehet langyos, mert ha sem hideg, sem meleg nem lesz, csak árulója lesz a magyar jövendőnek. Árulója lesz azoknak a tehetséges falusi gyermekeknek is. Ezek számára a teljes magyar kiállás a magyar nevelésben jövőt építő erő! Azt hiszem, ez a beszéd az igaz beszéd. A megtartó hűség jegyében kell nevelnünk ezeket a gyermekeket, két szempontból is : népi talajuk iránt és az örök magyarság iránt! Ne felejtsük el, szürkülő magyar életünk és középosztályunk megújulói erőit keressük és neveljük ezekben a gyermekekben. Alapigéje legyen ennek a nevelésnek : neveljünk belőlük egész magyar embereket, juttassa el a nevelés eszméiben is ezekhez a gyermekekhez ennek a két költői sornak nagy igazságát : ,,Ne népedből élj, hanem érte égj el s az áldozat jogán légy úr, s nemes.“ (Keresztúri Dezső.) Szinte új magyar nevelői magatartást is vállalnunk k*dl ezeknek a népi származású gyermekeknek a nevelésében. Nem jelent ez új módszert, erre hiába vadászunk pedagógiai könyvekben, ez a lélekben él és a magyar nevelő egészséges magyar ösztönében, természetében. Ettől a szeptembertől kezdve vegyük elő ezt a jó természetünket is. Ne felejtsük el, a jó magyar nevelői eljárás lelki magatartás és nem mesterség! De térjünk a tárgyra : mire ügyeljünk legjobban? Most olvastam el Erdélyi József önéletregényét. Ebben olvastam a következőket: „Sok szalontai paraszt fiú kihullt az első osztály után.. . Egy tanárt kivéve, a tanárok ellenségesen bántak a paraszt gyermekekkel. Legelni küldték őket, mihelyt hibáztak.“ Természetesen minden ilyen nemű megnyilatkozást bizonyos egyéni érzések is színeznek, sokszor meg éppen sötétítenek, mégis tanulságul szolgál számunkra ez a pár sor is. Amint már említettem is, a magyar népi származású gyermek igen sok gátlással jön az iskolába. S a városi gyermekkel szemben mindent igen komolyan vesz, hiszen életének eddigi, talán nagyon is küzdelmes menete tanította meg erre. A városi gyermek, sokkal jobb körülmények között felnőve, inkább könnyebben veszi a tanulást, de az intést és a megrovást is. A népi származású gyermeknél valahogy igen mélyre ás le minden nevelői megnyilatkozásunk, nála — Ady szavaival — „gyökösebb a szó“, könnyebben lelkére vesz mindent, idegenkedése is sokszor e miatt van. Tapintatosan bánjunk tehát vele, ismerjük meg a lelkét és természetét is. A magyar nevelőnek, ha maga is nem népi származás, igen nagy önképzésre van szüksége ebben a tekintetben. A népi származású gyermek eleinte lebeg és viteti magát az iskolában, sokszor mintha nem is figyelne, és bizony a városi és a
