Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 10. szám - Dr. Bakos József: Népi tehetségvédelem és a magyar nevelés
224 Dr. Bakos József : Népi tehetségvédelem és a magyar nevelés. Népi tehetségvédelem és a magyar nevelés. Országszerte elindulnak szeptemberben a népi származású szegény tehetséges gyermekek is a gimnáziumi tanulás felé. A népi tehetségvédelemmel kapcsolatban természetesen néhány újszerű magyar nevelői követelmény is jelentkezik. Ez a szeptember, reméljük, új tapasztalatok szerzését is megindítja, mert sajnos, éppen a népi származású magyar gyermekek lelkivilágát ismerjük a legkevésbbé. Talán csak annyit tudunk róluk, hogy a magyar paraszti származású gyermek nem nyájlény, s azután, hogy lassan bontja ki szellemi erőit, de ha megindult, csudálatos virágzásba borul tehetsége. A paraszti származású írók és költők önvallomásaiban sokszor olvashatjuk, hogy a népi származású gyermekek nevelése igen sokszor a gyermekek számára olyan térben folyt le, aminek igen kevés, vagy semmi kapcsolata nem volt azzal a talajjal, azzal a lélekkel, azzal a szellemmel, azzal a magatartással, amit a népi származású gyermek magával hozott az iskolába. S így ennek a gyermeknek először rengeteg nehézséget okozott az iskolai szellemnek a megszokása. Már mindjárt a nyelvvel is baj van. A kis népi származású gyermek faluja egészséges magyar nyelvét hozza magával, s az iskolában a város sok idegenszerűséggel fertőzött, szürke, vagy mesterséges eszközökkel magyarosított nyelvét használják. ízes falusi kiejtését talán sokan gúny tárgyává is teszik, s a kis gyermek megszeppen, még a beszéde sem megfelelő, és behúzódik, vár és figyel, legalább is addig, amíg úgyahogy el nem sajátítja az iskola külön nyelvét és a városi gyermekek „jobb“, „szebb“ kiejtését. A szunnyadó kis népi származású gyermek itt kapja először a város és falu közötti nagy ellentét valóságának a megsejtését. A város nyelvével sokszor azután más gondolkodásmódot, észjárást, érzületet és magatartást is megtanul. És ezen a nyelvi csatornán sok idegenszerűség jut el a gyermek leikéhez is. Erre a nehéz és küzdelmes nyelvi ,,gátlásra“ is gondoljon a magyar nevelő! (Ezért lenne szükségünk egy újszerű magyar nevelő-nyelvtanra is, amely a nép nyelvének gazdag tárházát felhasználva „magyarosítaná“ az értelmiségi réteg szürkülő nyelvét, és nem lenne oly idegen a magyar nyelvtanulás a népi származású gyermekek számára sem. Hiszen már az elemi iskolában is az.) Most egy-két olyan nevelési követelményt foglalok írásba, amiről éppen a népi származású gyermekek nevelésében nem szabad megfeledkeznünk. A magyar gimnázium igen nagy felelősséget vállalt magára ezeknek a tehetséges falusi gyermekeknek a tanításában. Elsősorban a magyar nevelést illetően. A felelősség útján haladó magyar nevelés a magyar lélek és szellem parancsszavát is követi minden nevelői tevékenységben. A nevelés nemcsak ismeretekkel vértez fel az életre, hanem elsősorban a lelki előkészítés jegyében egész magyar emberekké is formál bennünket. S ez így van rendjén.
