Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 10. szám - Mitrovics Gyula: A református iskolaügy központi irányítása és felügyelete
222 Mitrovics Gyula : A református iskolaügy központi irányítása és felügyelete. Sokak szeméten utópisztikusnak, sőt forradalmi szelleműnek tűntek föl javaslataim, bár mások örömmel üdvözölték. Hogy nem volt utópia, mostani hivatalos formájú fölbukkanása mutatja ; de ugyanez azt is igazolja, hogy nem volt forradalmi jellegű sem. Javaslataimat állami vonatkozásban — mert az állam tanügyi közigazgatására is kiterjeszkedtem — kapcsolatba hoztam a képviselőválasztójog demokratikus kiterjesztésével is, amelytől parlamenti s általában állami életünk színvonalának várható süllyedésére következtettem. Egyik felszólaló ennek éppen az ellenkezőjét vitatta. Azt hiszem, ma már egészen kétségtelen, hogy aggodalmaimat illetőleg is nekem adott az idő igazat. Hogy a demokratikus „fejlődés“ iskoláink életét károsan ne befolyásolja, többek között azt javasoltam, hogy saját szavazataik alapján az összes iskolafajok saját képviselői helyet kapjanak a parlamentben. Ma már ebből is megvalósult annyi, hogy az egyetemek beküldik képviselőiket a felsőházba. De egyébként is ez a gondolat egyik szerény előfutára volt a ma már széles körben vallott érdekképviseleti államszervezetnek. A javaslat ellen legkomolyabban hangzó érvnek azt találtam, hogy ha a helyi egyházi hatóságoktól az iskolai kormányzás egy részét elvonják, ez csökkentheti a közönség érdeklődését iskoláink sorsa iránt, ami igen nagy hiba volna. Csakhogy itt is meg lehet találni a megoldást, amint majd fogom is érinteni. Ugyanis okvetetlenül meg kell különböztetni a tanügyi közigazgatásnak két ágát : a gazdaságit és a pedagógiait. Az előbbinek a fenntartólestületek kezében kellene maradnia — igazgatótanács, illetőleg egyházmegye és kerület — és csak mint második föllebbezési fórum döntene a Konvent saját tanügyi szervének a jelentése alapján végső fokon; míg — összes személyi ügyeivel a pedagógiai igazgatás az Egyetemes Konvent tanügyi szerveinek a hatáskörébe utaltatnék, mely egyedül a Konventnek tartoznék felelősséggel. Természetesen itt külön ügyosztályt kellene az összes iskolafajok számára megszervezni. Regionális elkülönítés mellett kerületenként ez azért nem volna lehetséges, mert fokozná a költségeket; másfelől pedig fontosabb, hogy az egyes iskolafajok külön-külön kapják meg a maguk szakembereit, mint az, hogy — kerületenként elválasztva — kényszerűségből több iskolafaj adminisztrációja terheljen egyeseket. A külön szakfelügyeleti rendszer itt is bevonandó volna, amikor a vidék kiválóságai is szóhoz jutnak, s hasznosíthatnák bőséges és üdvös tapasztalataikat, mintegy az élettel való közvetlen érintkezés elevenségét képviselve. Szakfolyóiratban ennek a rendszernek az előnyeit, úgy hiszem, ma már nem szükséges bővebben igazolni. Egynéhányra mégis rámutatok. Avatatlan és sértő beavatkozások mellőzésével a súrlódási jelületek legnagyobb része egyszerre megszűnik, s így az annyira nélkülözhetetlen belső egyetértés egyházi és tanügyi körök között megingathatatlanná lesz. Minden biztosíték meglesz ahhoz, hogy az egyes állások betol-
