Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 9. szám - Egyházi és iskolai hírek
Hazai irodalom. 21 ß értékét, az alkotó egyéniségének sajátlagos értékeit. Ez az alkotó azonban nem valamely elszigetelt társadalmi réteg tagja lehet csupán, hanem a nemzet minden fia, kiben művészi lélek él, s kiben a nemzet sajátlagosságai szunnyadnak, legyenek bár azok öröklöttek, vagy az idők folyamán szerzettek. Nem szolgálhatja ezt az egyetemességet írónk e nézete : „Az íróknak kultúrközösséget kell teremteniük a dolgozó osztályok, tehát a parasztság, az értelmiség, az ipari munkásság és a kispolgárság javából“, — mert senkit sem lehet kiszorítani az alakító tényezők közül, mindenki részese kell legyen egy szellemi közösségnek, mely célkitűzéseiben azonos a nemzet akaratával. Itt eljutottunk ahhoz a ponthoz, hogy megmutathatjuk a helyes magyar irodalomszemléletet. Ennek a fentebb mondottakon kívül éppen az a meghatározója, mi egyúttal maga után vonja annak változását is, mert korok és népek változnak, s aj átlagosságuk megtartásával, de célkitűzéseik korhoz való hasonlításával. Múltúnk bűne csak egyoldalúságában bűn, de a mai Nyugattól való teljes idegenkedésünk múltúnkba való kivetítése meghazudtolása történelmünk és szellemiségünk fejlődésének. Keletiségünk kizárólagos hangoztatása ennek másik véglete. A fejlődés egyetemesen igaz törvényei alapján ment végbe : keletiségünk és nyugatiságunk néha harmonikus, néha küzdelmes világában. Öröm számunkra e mű megjelenése. Irodalmunk magyar talajban való' gyökérkeresése és kimutatása megbecsülhetetlen érték, irodalomtörténetünk megállapításainak újraértékelése mulaszthatatlan kötelesség pótolása. Őszintén sajnáljuk egyoldalúságát, s néha magyartalan nyelvét. Az utolsó sorok élő vádak a magyar irodalmi élet s annak mulasztásai ellen. Aszód. Rúgyánszki Pál. Tállyai István : A filozófia lényepe és problémái. 1942. A mindössze tizennégy lapos kis tanulmány célját a befejező mondatban jelöli meg az író : „Örvendenék, ha — szerény dolgozatommal — sikerült volna a filozófia műhelyébe bepillantást adnom, mellyel egyúttal fel tudtam kelteni az olvasó szíves érdeklődését.“ E célkitűzés rámutat a módszerre is, mely tehát nem lehet a filozófia nagy kérdéseinek részletes ismertetése, sem a bölcselettörténetnek teljességre törekvő áttekintése sem. Vázlatos eszmefuttatás ez a tanulmány, első felében a filozófia „történetének kifejlődéséivel foglalkozik, s a különböző filozófusok felfogásának megvilágítására törekszik. Igen nehéz vállalkozás ez ilyen szűk keretek közt. Feltűnik bizonyos aránytalanság is, amennyiben a görög filozófusokról sokkal részletesebben szól, mint azután a későbbiekről, hol természetesen már csak a legkiemelkedőbbeknek szentelhet figyelmet. A kis munka második felében a filozófia legvégső kérdéseivel, ismeretelméleti és metafizikai kérdésekkel foglalkozik. Itt talál a szerző alkalmat arra,, hogy a későbbi legnagyobb filozófusokkal is foglalkozzék (Kant, Bőhm Károly, Tankó Béla, Pauler Ákos, tehát a legújabb magyar filozófia irányvonalát is vázolja). A vázlatos áttekintés legnagyobb értéke, hogy a materialisztikus világnézet egyoldalúságát bizonyítva, eljut az eszményi értékelésig, s különösen az erkölcsi jellem kifejlődésének nagy jelentőségét tárgyalja. Ezzel valóban irányt jelölhet olvasóinak, akik talán legelső lépéseiket teszik a filozófiához vezető úton. Néhány magyartalanságtól és sajtóhibától eltekintve, értékes kis munka ez, s ily kis terjedelemben többet adni valóban nem lehet. Budapest. Dr. Zelenka Margit. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HlREK------------1 | Oláh Gábor. (1881—1942.) A magyar tanárságnak egy kimagasló alakja húnyt el a nyár elején, június 23-án. Oláh Gábor, mint a debreceni állami Fazekas Mihály-gimnázium nyugalmazott tanára fejezte be hosszú betegséggel gyötört életét, de pályája
