Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 9. szám - Hazai irodalom

Hazai irodalom.

215

fel, és ha valóban felgyúlnak, sohasem lesznek utánzói egymásnak. Az utánzás az ,általános' síkján van — művészi az ,egyéni' vonalába tartozik.“ (Báránszky-Jób László : Bev. az esztétikába 93. o.). Éppen ezért a nyugati kapcsolatok vizsgálóinak elsőrangú feladata lett volna annak az egyéni plusz-nak a kimutatása, mellyel az alkotás megszületett, mely számunkra sokkal értékesebb, mert alkotás, s mert szervesen gyökerezik abban az életalapban, amely a kezdettől végigkísért bennünket. Talán éppen ezért nem hibáztatjuk az ősrétegből való irodalomszemlélet kialakítását, gyökériségünk megmutatása érdekében, sőt elsőrangúan fontos tényezőnek ismerjük el. ,,Keresnünk kell a magyarság eredeti élményeit, esztétikájának és etikájának sajátos vonásait, a magyar írói magatartás mibenlétét, irodalmunk formai sajátságait, eredeti formai törekvéseit és ezeknek a törekvéseknek a megnyilatkozásait“ (10. o.).

1 Irodalomelőtti korszakunk nagyobb értékének hangoztatása és a fennmaradó szájhagyomány hitelének nagyobb mértékű megoldása helyes meglátás és újraértékelés. A humanizmus, a reneszánsz, a laikus vallásosság, a protestantizmus szerepe mélyreható megvilágításban tárul elénk. A kétféle ellenreformáció : 1. a Pázmánynyal, 2. a I labsburg-házzal szoros kapcsolatban lévő ellenreformáció, felismerése gyökere a kor sok megnyilvánulása meg- U értésének. A kurucvilág költészetének nagyobb érték tulajdonítása, a protes- I tantizmusnak nagyobb szerep hangoztatása, a memoárirodalom előtérbe- I helyezése, a szabadságharc, az abszolutizmus, a kiegyezés, az újkor irodalmág. nak új szempontú újraértékelése adja a mű további anyagát.

S Ilyen nagy változás az igazság iránt érzett nagy felelősség miatt azonban

§í nem valósulhat meg a nélkül, hogy megrázkódtatásokat ne okozna, vagy

! egyoldalúságra ne vezetne. írónk látja a probléma igazi mélységeit, de egyoldalú szemléletbeállítása megakadályozza vizsgálatai vitathatatlanul helyes keresztülvitelét. Irodalomszemléletünk társadalmi gyökerekből való származtatását csakis az egyetemes nemzetet képviselő valamennyi magyar szemléletéből fejthetjük ki. A fentebb mondottak azonban éppenséggel meghatározzák írónk szemléletkialakulását. Az ősi lélekrétegben gyökerezett irodalom szemléletkialakító tényezője csak az a nemzetréteg lehet, amely ezt a lélekréteget a lehető leghívebben őrizte meg. Ez a mai tudomány állása szerint : a népi ■ réteg. De nyitott kérdés marad, hogy a mai magyar lelkünk szerzett tulajdonai, p rétegei nem értékek-e? Nem érték-e az a kultúra, melynek gyökerei a keresz- S tyénségben találták meg tápláló talajukat? írónk irodalomszemlélete kialakí- Sj tásában nem az egész magyar társadalmat veszi alapul, hanem annak csak g egy rétegét : a népit. De ennek mindenekfelett való hangoztatása merev

b elzárkózást jelent minden más tárggyal szemben és helytelen irodalomszemléletet, mert felmerül a kérdés : lehet-e egy irodalmat tárgyi pozitívumok, vagy tárgyi negatívumok alapján megítélni, lehet-e értéktelennek minősíteni egy költőt népi tárgyi mondanivaló hiánya miatt? Az az irodalomszemlélet, mely csupán a tárgyban keresi az értékeket, lehet nevelője egy nemzetnek, de mint irodalomszemlélet, kétségtelenül alacsonyabb rendű. Minden művészi alkotás a szépet szolgálja, mely tárgyi és formai értékek mezében lép elénk. E kettő egymásnélküli vizsgálata csak egyoldalú ítéletet hozhat. Éppen ezért, bűnös-e az a kor, amely egyeseket agyonhallgat esztétikai értékeik hiányában, esetleg tárgyi mondanivalójuk értéke ellenére?

„Minden új szemléletben mondja Wölflin — a világnak új felfogása, új világérzés kristályosodik.“ Éppen ezért meggondolandó kérdés : tévedésnek lehet-e minősíteni valamely kor értékítéletét, mely sajátlagosságának hű megnyilatkozásából fakadt? Nem az a kor tévedett-e, amely az előző kor látását átvette, és nem alakította át sajátlagossá? Bűnösnek lehet-e ítélni Gyulait, akinek meglátásai még ma is élők, amikor kora irodalomszemléletének megfelelően, morális magatartásának mindenekfelett való hangoztatásával alakította ki irodalomszemléletét?

Irodalomszemléletünk kialakítása művészi értékek keresésében valósulhat meg. A művészi érték nem a tárgyban, hanem az alakításban és a kifejezésben található meg. Ennek vizsgálata adja az alkotó és az alkotás művészi