Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 9. szám - Hazai irodalom
214 Hazai irodalom. mult, a történet, a föld és ember szeretete. Nem urak akarnak lenni, csak magyarok és testvérek. Nem falukutatás ez, nem is kimondott pedagógia. Mégis nevelődünk hitben és bizalomban. Mégis gyarapodunk ismeretben, mert kedves titkok pattannak fel, képek és emlékek keverednek. Az író és földje néznek egymásra, élettől mosolyogva, vagy gondoktól komolyan. Akik a mélységet, a szépet, az örök értéket keresik, azok tanítványaikkal sokszor mélyedjenek el ebbe a könyvbe, de adják is tovább, és beszélgessenek róluk az önképzőkörök éltető világában. Budapest. Dr. Horváth Károly. Kubas Marianna : Vakáció a Balaton fenekén. (Athenaeum.) Ifjúsági regény, azonban felnőttet is mindvégig szórakoztat. Nehezen megközelíthető világba vezet el bennünket sok izgalmas kalandon át, a Balaton mélységeibe. Rejtelmes és különleges már maga a balatonfenéki tengeralattjáró vízipalota, ahonnan hősünk, mint búvár, felfedező útjaira indul. Minden során át érezzük a smaradg magyar tenger iránti szeretetét s ha akad majd kis olvasói között — bizonyára nagy számmal lesznek, megérdemli a könyv — olyan is, aki még nem látta talán a Balatont, ezen az ifjúsági regényen keresztül nemcsak megismeri, hanem szívébe is zárja azt. Örülünk, hogy ilyen könyvet is adhatunk ifjúságunk kezébe, amelyen látszik a tehetséges író mellett a kiváló pedagógus munkája. Ismeri a gyermeklelket, azonban nem elégszik meg azzal, hogy elszórakoztatja olvasóit, hanem mindjárt tanítania is sikerül, sok természetrajzi, földrajzi ismerettel bővítve tudásukat. Hősének, a kedves és bátor, máskor meg leleményes, az iskolában szerzett ismereteket mindenkor felhasználni tudó kisdiáknak alakjában követendő példát állít a gyermekek elé. Bár a főszereplő fiú, leányok is bizonyára szívesen olvassák majd ezt a könyvet, hiszen főhőse tulajdonképpen maga a Balaton, a maga csodálatos növényi és állati életével. Nemes Török János rajzai és színes képei díszítik a szép kiállítású természettudományi kalandregényt. Budapest. Bérces Ilona. Féja Géza: Magyar irodaloinszcmlélet. Magyar Élet kiadása. Az irodalom mérhetetlen nevelő ereje az egyes életében éppen olyan fontos, mint valamely nagyobb közösség, mondjuk : a nemzet életében. Ugyanakkor azonban a nevelés becsületes szolgálat az igazság mindenek felett való életté varázsolásával. Az igazság szinte vitathatatlan abszolútságában kell, hogy megmutatkozzék az irodalomról alkotott képünkben is, mert emberek sorsa, nemzetek élete függ tőle. Minden nemzet mindenegyes nemzedéke a nemzet jövőben való megmaradhatásának módjait keresi, s ezeket próbálja megvalósítani. Az irodalom jövőben megtartó szellemet kialakító ereje vitathatatlan, de ennek szemlélete és e szemlélet közkinccsé tétele egyenrangúnak mondható. Éppen ezért örömmel üdvözöljük ez új szellemű és eddig igen kevés szempontú ilyen művet. Helyeseljük egységes nézőpontját : az irodalom és a társadalom közvetlen kapcsolatát, de hibáztatjuk annak kizárólagossá tételét, nem e művön keresztül, hanem irodalomszemléletünk kialakítása terén. ,,A magyar író -—-írja Féja —mindig vállalta a „sorsharag“ szerepét, a nemzetteremtés gondjait, a közösség emberi szerepének hangsúlyát. Irodalmunk társadalmi törekvései tehát legmélyebb emberi hajlamainkból fakadnak, ezért a társadalmi szempontot irodalomtörténetünk elsőrangú nézőpontjává kell avatnunk“ (13. o.). Ebből a nézőpontból kiindulva, írónk elénk állítja azokat a mélyreható tévedéseket, melyek mint szellemi örökségek maradtak ránk a régmúltból, melyekkel szemben ma új ítélethozatallal tartozunk. De a mai irodalom sem ment a bűnöktől és a hibáktól. Irodalomszemléletünk hosszú időn keresztül Nyugatról való függésünk érzetének jegyében alakult. „Filológiánk azonban megrekedt a nyugati hatások kutatásánál, és egyoldalú, tehát torz képet rajzolt irodalmunkról. Azt már nem vették észre, hogy a külső hatás, a kulturális inger milyen eredeti elemeket hívott elő lelkűnkből és szellemünkből“ (3. o.). Valóban, ha általánosságban is nézzük a kérdést, az utánzás bizonyos szempontból kizárt dolog az irodalomban, ha elfogadjuk : ,,..., hogy a művészek egymás lángján gyúlnak
