Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 9. szám - Hazai irodalom
212 Hazai irodalom. az újjáértékelő világnézetnek az általánosítása és öntudatos érvényesítése lehet csak az a biztos és kősziklás alap, amelyen új életünk felépülhet, és amely tartós és biztos rehabilitációt nyújthat nevelői rendünknek a liberalizmus ideje óta szenvedett társadalmi és gazdasági degradációjára egyaránt. Addig is azonban, míg erre sor kerülhet, mint fönt említettük, ott kell segítenünk, ahol ennek lehetősége a legsürgetőbben adódik, s ez a nevelői mellékdíjak rendezése volna. Először viszont itt azzal az ellenvetéssel kell leszámolnunk, amely azt állítja, hogy mindezek a különböző mellékes munkaformák (a különböző helyettesítések, irodai segédmunka, jegyzőség, osztályfőnökség, könyv-és szert árkezelések, kirándulásvezetések, óratöbblet, vizsgáztatások stb.) a tanár törzstevékenységéhez tartoznak, tehát külön díjazásra nem jogosíthatnak. Ha ezt az ellenvetést elvi oldalról szemléljük, eleve ki kell jelentenünk, hogy ezek legtöbbje nemhogy a tanár tanító vagy nevelőtevékenységéhez tartoznának, hanem abban sokszor hátráltatják, attól sokszor elvonják. Amik pedig ezt támogathatják, mint pl. a kirándulásvezetések, sokszor oly külön költséget rónak rá a nevelőre, amelyet más pályákon busás napidíjakkal, pótdíjakkal stb. kárpótolnak. Világos tehát, hogy ennek a kérdésnek a rendezetlensége is a nevelők munkadíjazásának teljes elhanyagoltságát mutatja, ahol pedig egy egyenesvonalú rendelkezéssel legalább átmenetileg rendet és segítséget lehetne teremteni. Budapest. Dr. Rezessy Zoltán. HAZAI IRODALOM Bárczi Géza: Magyar Szófejtö Szótár. Budapest, Kir. Magyar Egyetemi Nyomda. Ára 12 P. Ez a szófejtő szótár elsősorban a művelt magyar közönségnek szól. Aligha képzelhető el ugyanis művelt magyar ember, kit nyelve múltja ne érdekelne, de különösen a magyar szókincs eredete tarthat számot a nem szakember figyelmére. A szavak eredetükkel és a hozzájuk kapcsolódó színes művelődéstörténeti tanulságokkal, azonkívül, hogy bepillantást engednek a nyelv múltjába s ezen keresztül a nemzetnek gyakran történeti adatok híján ködös előidőibe, mindenki számára érthető nyelven is tudnak beszélni. A magyar közönség eddig nélkülözött ilyenszerű munkát, pedig hogy szükség van rá, azt megmutatják a lépten-nyomon felbukkanó laikus próbálkozások, melyekkel tájékozatlan szerzők súlyos tévedéseket terjesztenek az érdeklődő közönség körében. Az alkalmi szófejtők rendesen úgy vélik, hogy ha két nyelv egy-egy szava hangalakjában és jelentésében hasonlít egymásra, a két szó azonos eredetű, sőt ezeken a tudománytalan elgondolásokon akárhányszor délibábos nyelvrokonsági elméletképet építenek föl. A szó történetének ismerete nélkül származtatása, egybevetése tudománytalan, és a legtöbb esetben hamis eredményre vezet. A szófejtőnek a nyelvek életére és változásaira vonatkozó elvekkel és törvényszerűségekkel tisztában kell lennie, és sok történelmi, művelődéstörténeti és néprajzi ismeretre is szüksége van. E szótárnak nem az a feladata, hogy a tisztázatlan kérdések megoldására törekedjék. Ehhez évtizedek és egész nyelvésznemzedékek áldozatos munkájára van még szükség. Áldozatos e munka, mert egy-egy szófejtés néha hetekig tartó kutatást jelent, s eredménye mindössze két-három sor a szófejtő szótárban. E munka voltaképpen századokkal ezelőtt kezdődött, szakadatlan folyik, és sohasem ér véget. A szótár tudós szerkesztője Bárczi Géza nem is akart egyebet, mint e tevékenység eredményeinek fontosabb részeit megismertetni a magyar közönséggel. A szótár a teljes magyar szókincsnek csak egy részét öleli fél, mindazáltal megtalálja benne az olvasó a köznyelv szó-
