Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 9. szám - Megjegyzések
210 Megjegyzések. A hitoktató — hogy figyelmünket ellenőrizze — váltogatva olvastatott. Az olvasást többnyire nem tudtuk folytatni, mert nem tudtuk, hol járunk,, figyelmünk kimerült. Ilyenkor a hitoktató szidalmazta az áldozatát, majd rossz osztályzatot adott neki. Akkor volt életemben először és utoljára jelestől eltérő osztályzatom hittanból, még hozzá elégséges. Abban az évben az előbb meg nem nevezett városban szép munkát kezdett a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség. Ifjúságunk körében Bibliakört szervezett. Osztálytársaim közül néhányan ■—• akik talán az előbbi tanulmányaik folyamán arra már indítékot kaptak — eljártak a bibliaköri órákra. Nem tudtuk megérteni, félig-meddig bolondoknak is tartottuk őket. Hát nem elég nekik hittanórán bibliát olvasni? Nem is gondoltunk arra, hogy a szentírásban nemcsak sátorépítés van, hanem áldott üzenetet kaphatunk belőle, amely személyesen nekünk szól. A tanév vége felé beszélgettem egyszer a MEKDSZ Bibliakörének vezetőjévé]. (Orvostanhallgató volt.) Összetévesztett valakivel, aki szorgalmasan járt a bibliaköri órákra. Később kitűnt a tévedése, de azért hosszan elbeszélgettünk. Mondhatom, hogy az a beszélgetés többet használt nekem, mint amennyit az egészévi hitoktatás ártott. E beszélgetés során tudtam meg, hogy a bibliában a három sing hosszú és két sing széles sittimfán kívül is van valami. Ekkor megígértem neki, hogy a következő tanévben elmegyek a bibliaköri órákra. ígéretemnek nem tudtam eleget tenni, mert családi okok miatt — szerencsémre — más iskolába, más városba kerültem. Ezt a várost már meg is nevezem, mert nem mondok róla semmi rosszat : Sárospatak. (Hitoktató : Bódy Dénes.) Sárospatakon nem riasztottak el a bibliától, nem volt kellemetlen tantárgy a hittan, sőt nem is éreztük annak tantárgyízét. Szívesen jártunk el a teológusok által vezetett bibliakörökbe is, melynek vezetői főleg a jelenlegi professzorok (Zsíros József, Szabó Zoltán, Üjszászy Kálmán) voltak. Itt ébresztettek bennem vágyat valami után, ami a hittani órák és a bibliakörökön túl van. Ez a vágy vezetett el a Soli Deo Gloria emlékezetes zánkai konferenciájára, amely után magam szerveztem baráti társaságot a biblia tanulmányozására. Ennek lehetőségét a „sittimfa“ korszakában el sem hittem volna. Ezeket kívántam elmondani. Nem akartam senkit bántani, azért név és város említése nélkül tettem. Csak arra kérem a Bibliának hivatásos ismertetőit, vegyék figyelembe a fiatal diák lelkületét és válasszák ki azokat a részeket kötelező olvasásul, amelyek a fiatal lelkeknek is mondanak valamit. A szentírásnak nagyobb része ilyen, azért ne kínozzuk az ifjúságot unalmas, számukra semmit sem mondó részletekkel. Az így okozott kár nehezen hozható helyre. Jászberény. Szombathíj Miklós,. áll. tanítóképzőintézeti tanár. Ejjy miniszteri rendelet inaryójára. Mivel folyóiratunk a „Szemle“ címet viseli, egyik főfeladatának éppen abban kell mutatkoznia, hogy protestáns tanárságunk szellemi és anyagi helyzetét egyaránt állandóan szem előtt tartva, azt mérlegre tegye, és a mi szolgálatunk szempontjából méltassa. Ennek a feladatnak a szellemében kell szóvátennünk magunk közt egy olyan legutóbb megjelent kultuszminiszteri rendeletet, amelyet a mi egyházunk is magáévá tett, és egyházi iskoláinkban végre is hajtott a nélkül, hogy az érdekelt tanárság csak tudomást is szerzett volna róla, holott azok munkájának indirekt megadóztatása, illetőleg illetékelvonásáról van szó. A vallás- és közoktatásügyi miniszter legutóbbi rendelkezése szerint ugyanis a javítóvizsgálatok után, amelyek eddig tudvalévőleg sokhelyt díjtalanok voltak, ezután 25 pengőt kell a vizsgázónak fizetnie, amelyet az. iskolák összegyűjtve, beszolgáltatnak arra a célra, hogy az a szegény tehetséges, falusi gyermekek iskoláztatására fordíttassék.
