Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 9. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 209 átvészelheti iskolai tanulmányainak különben lépten-nyomon kiütköző gyengéit. Különben is a mozgalom legnagyobb jelentősége abban van, hogy a munka közben a tanár hasznosan megfigyelheti, sőt talán egész pontosan le is mérheti növendékeinek egész súlyát, egyéni értékét: munkabírását, munkakedvét, kitartását, szorgalmát, lelkesedését, kapzsiságát, pazarlását és általában mindent, amihez különben olyan nehezen, sőt talán a gimnáziumi évek alatt egyetlen egyszer sem tudnánk házzáférni. Értékes támpontokat nyújt a munka a gyermekek felől a pályaválasztás kérdésében is, nem is szólva arról, hogy az éleinek egy kicsiny darabját varázsolja az iskola falai közé, és ugyanakkor magát az iskolát vetíti ki a mindennapi életbe. Pedig talán ez volna valahogy egész nevelési rendszerünk alapja. Sárospatak. Palumby Gyula. MEGJEGYZÉSEK A bibliaisincrtetésröl világi szemmel. Valamely problémának tisztázásához sokszor előnyösen hozzájárul a nem szakember hozzászólása is. Észrevételeiből a szakember kiválasztja azt, ami jogosult észrevétel, és helyesen használhatja azt fel. Ez vezetett engem régi tapasztalataimnak elmondására. Továbbá azért írtam meg e sorokat, mert c mondanivaló már régen kikívánkozik belőlem. Ezért akarok hozzászólni a hitoktatás kérdéséhez annak ellenére, hogy matematikus vagyok. Diákkoromban későn éreztem meg, hogy a hittanóra többet jelenthet, mint kellemetlen tantárgyat. A középiskola alsó osztályait ugyanis olyan városban végeztem, ahol a reformátusság erős kisebbségben volt. Hitoktatónk nem lévén, más szakos református tanár végezte a hittan tanítását. Itt mindjárt elhibázott volt az órák órarendi beosztása. Abban az időben a tanítás délelőtt, délután folyt, szerdán és szombaton szabad délutánunk volt. Erre a református hittani órákat beosztották szerdán és szombaton délután 4—5-ig. A szabad délutánunk elromlott, irigyeltük a másvallásúakat, akiknek a délelőtti órarendbe volt beosztva a hittani órájuk. Már ez természetesen ellenszenvessé tette a hittani órákat. Az órarendi beosztás nem számolt a kis diák lelkületével, de a tanítás módszere még kevésbbé. Egy hittani óra a következőképpen zajlott le : „Lefeleltük“ mindnyájan a leckét ; aki nem tudta, azt a hitoktató elnadrágolta. (Pedig egész délután mindenki tanult.) Utána — magyarázat nélkül — feladta az új leckét. Tehát a hittan a szó szoros értelmében a „legútálatosabb tantárgy“ volt. Felsős koromban református iskolába kerültem, református jellegű városba. Gondolhatnánk, hogy itt már helyes irányú hitoktatás folyt szakember vezetése alatt. Szakemberben nem volt hiány, lelkész is volt a hitoktató, meg tanár is. Bibliaismertetéssel foglalkoztunk. A hitoktató abból a helyes elvből indult ki, hogy a bibliát magából a bibliából ismerjük meg. De hogyan? Az órák a biblia olvasásával teltek el. Válogatás nélkül fogtunk hozzá az Ószövetség elolvasásához. Végigolvastuk az egészet, amennyire az órákból telt. így többek között elolvastuk eleitől végig Mózes könyveit is az összes nemzetiségi táblázatokkal együtt, de végigolvastuk a szent sátor építését is : . .Csinálj asztalt is sittimfából, két sing hosszút, egy sing széleset és másfél sing magasat!... Egy-egy kárpit hossza huszonnyolc sing legyen, egy-egy kárpit szélessége négy sing...“ és így tovább a végkimerülésig. Természetesen ez szörnyű unalmas volt. Képtelenek voltunk figyelni.
