Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 9. szám - Palumby Gyula: Néhány szó a Diákkaptár mozgalomról
208 Palumby Gyula : Néhány szó a Diákkaptár mozgalomról. Egy évben ez már 250 pengőt jelentett. Ebből bankot alapítottunk, malacot hizlaltunk, almával kereskedtünk, tehát csak éppen úgy, mint a többi kaptárosok. Közben természetesen az egyéni gyüjtő- és bérmunkát is mindenki folytatta, részben a közösség, részben a saját egyéni hasznára. A következő iskolai évben már annyi tőkénk volt, hogy az iskolában üzletet nyithattunk. Jelenleg cukorka-, alma- és perecárusítás folyik az üzletben. Eredményéről csak annyit, hogy munkánk most tart a harmadik évében, és eddig már 1500 pengőt juttattunk tehetséges szegény gyermekeknek. Évi forgalmunk meghaladja a 15 ezer pengőt, évvégére pedig minden bizonnyal bezárhatjuk az évet 1000—1500 pengő tiszta tőkével. Terveink között szerepel a városi közönség és az egyetemes diákság részére a főutcán egy ,,fióküzlet“ megnyitása, amelyikben a sapkától a cipőfűzőig minden használati és közszükségleti cikkét megkaphatná tanár, diák és nagyközönség egyaránt. Ez sem újítás azonban, mert az erdélyi iskolák mellett már régi időtől kezdve a legtöbb helyen ott működik az ilyen életrevaló szövetkezeti diákbolt. Ebben természetesen megfelelő üzletvezető végzi majd a kiszolgálást, az iskolai ,,főüzlet“ pedig tovább szolgálja diákságunk kereskedelmi ,,gyakorló-óráit“. 5. Mert a végső cél azért mégiscsak, minden anyagi mellett is, valamennyi diákkaptárnál a pedagógia. Ezt soha nem szabad szem elől téveszteni, bármilyen jól megy is az üzlet, vagy bármennyire csábítanának is más kecsegtető szempontok ennek elfelejtésére. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a Diákkaptár mozgalomban hallatlan anyagi és erkölcsi erő, tőke fekszik egyelőre még kihasználatlanul. Nekünk azonban feltétlenül az utóbbi tekintetében kell kezünkbe vennünk a bontásnak a csákányát, ha az mindjárt még az anyagiak rovására történik is. Ne felejtsük, hogy a diákkaptár nem pénzszerző vállalat, intézmények számára meggazdagodási lehetőség, egyének számára a harácsolás egy fajtája, hanem nemesítő, pedagógiai célzattal alakult intézmény. „Magyar zsidókat“ akarunk nevelni általa, kikben elsősorban a magyarság és ezzel együtt a jellemszilárdság, sőt még ha kell, a saját kárán is bukni kész becsületesség domináL Nem pedig Szerencsés Imréket, akik zsidó vérrel beoltva, továbbra is képviselői a régi, megromlott pénzéhes szellemnek. Ezért nézzük a kérdést teljes hozzáértéssel, lássunk hozzá világos fejjel és konkrét célkitűzéssel, és ragadjuk meg az alkalmat minden pillanatban, ahol és amikor a nevelői szempontok érvényesítésére mód és lehetőség kínálkozik. Tény, hogy a diákkaptárral való foglalkozás hasznosan leköti a gyermek idejét, főként szabad idejében elfordítja figyelmét a káros ösztönök megmozdulásától és felburjánzásától. Tény az, hogy észrevétlenül, szinte játszva szívja magába a gyermek az életre való nagy felkészülés első komoly leckéit, de azért arra is. vigyázzunk, hogy növendékeinknél mégse ez kerüljön diákéletük legelső vonalába. Ők elsősorban mégiscsak diákok, kikre a kötelességteljesítés ezer fajtája vár. Főként gyengébb diák számára soha ne legyen a kaptármunka takaró, amely mögött vígan elrejtheti, sőt.
