Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 9. szám - Palumby Gyula: Néhány szó a Diákkaptár mozgalomról

Palumbii Gyula : Néhány szó a Diákkaptár mozgalomról.207

ság legnagyobb tömegeit lehet sikerrel mozgósítani. Legutóbb a használt cipő és az almamaggyüjtö akció keretében mutatott fel a Diákkaptár-szervezet hallatlan szép eredményt.

Sokkal több fantáziát igényel a termelői és vállalkozói munka. A malactartás, ö fajkutya, bárány, kecske, angóranyúl, teknősbéka, papagály, rigó, kanári és éti csiga, valamint a selyemhernyótenyésztés egész csomó, és sok esetben éppen felekezeti iskolák specialitása. Értékes szempontokat nyújt különben mindezekhez a Diákkaptár Szövetség : ,,Miből szerez a diák 10 pengőt egy év alatt ? “ című kiadványa. Külön kis ,,szövetkezetek“ is alakultak már, amelyek földbérlettel, vagy szabályos kereskedelmi tevékenységgel foglalkozva igyekeznek leleményességüket apró pénzre váltani.

4. Csak éppen érzékeltetni akartuk azt, hogy a munkának nemcsupán árnyoldala, de fényoldala is van. Sőt legalább annyi fényes eredményt mutatott már fel eddig a diákkaptár, hogy a bevezetőnkben vázolt nehézségekről egyszerűen meg is feledkezünk. Mindenütt és mindenki azt a részt választja ki magának belőle, ami egyéniségének és pedagógiai jóízlésének leginkább megfelel. Csak éppen hogy ember legyen a gáton, aki a felbuggyanó források vizét a folyam megfelelő medrében igyekszik és képes tartani. Ha ez megvan, az eredmények már maguk oldozgatják a folyton fel-felbukkanó kérdések gordiusi csomóját. Hogy ez valóban így van, arra élő és eleven példa éppen sárospataki diákkaptárunk példája. Sárospatakon voltaképpen hivatalosan nincs is diákkaptár, mégis a bejegyzett kaptárosok bármelyik csapatával kiállnánk versenyre. Nem kértük felvételünket a hivatalos Diákkaptár Szövetségbe, mert éppen az említett nehézségek miatt attól féltünk, hogy az uniformizálás és sablonszerűség sorvasztólag hat majd a munkánkra. De viszont eltanultunk minden olyan lehetőséget és jó ,,fogást“, amit célkitűzéseink közben mi is jótékonyan hasznosítani tudunk. Nem is az iskola keretében működik a kaptár, csak egyetlen internátus, a Humán-internátus munkája. Az internátus növendékei mint élelmes kereskedők, az iskola területét csak olyan terrénumnak tekintik, amelyen kereskedelmi számításaikat tervszerűen végrehajthatják és meg is találhatják. Végezetül pedig nem diákkaptár a mi kaptárunk neve, hanem Humán-internátusi Bank és Diákbolt Szövetkezet.

A legfontosabb eltérés azonban mégis talán a célkitűzésben van. A növendékek gyüjtőszenvedélyének, kereskedelmi hajlamának kihasználása csak mellékcél. A főcél a közösségi pedagógia elvei alapján olyan anyagi tőkék előteremtése, amelyikkel a középponti sárospataki munkát, illetve annak pártfogoltjait, a tehetségvizsgás szegény tanulókat nagyobb összeggel és hosszabb időn keresztül segélyezni tudjuk. Ugyanakkor tehát, amikor a kereskedelmi szellemet ébresztgetjük gyermekeinkben, reáirányítjuk figyelmünket a közösség szociális kötelességeire is.

Azzal kezdődött a munka, hogy a Humán-internátus növendékei egy hónapban egyszer lemondtak egy délutáni 50 filléres moziról.