Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 9. szám - Palumby Gyula: Néhány szó a Diákkaptár mozgalomról

206 Palumbij Gyula : Néhány s:ó a Diákkaptár mozgalomról.

munkában amúgy is elég sok van: az adminisztráció. Igaz, hogy ennek tetemes részét, már legalább is a betétkönyvek, a pénztári napló és a fióktörzskönyv vezetését maguk a tanulók végzik, de ha figyelembe vesszük azt, hogy jóformán minden egyes tételen rajta kell tartani magának a tanárnak a szemét, elképzelhetjük, hogy kevesen akadnak, akik merő lelkesedésből vagy valami különösebb mély meggyőződésből ,,elhivatást“ éreznének erre a munkára. A könyvvezetés azonban csak külsőség, és bármennyire nehezünkre esik is, valamilyen formában mégiscsak végeznünk kell, annál is inkább, mert a munka közben fogjuk látni, hogy éppen a kereskedelmi életnek egyik elmaradhatatlan velejárója ez, és a vele kapcsolatos számítás és kalkuláció növeli ezt pedagógiai alkalommá a diákkaptár munkában.

3. Eddig voltaképpen csak a munka keserű ízét tapasztaltuk és általában azokat a nehézségeket, amelyek iskoláinkat, közelebbről a több egyéniséggel és nagyobb szabadsággal rendelkező felekezeti iskoláinkat elidegenítették a munkától. Van a munkának azonban édesebb íze is. Az a terület, amelyiken minden egyéni ötletesség és leleményesség szabad kifejlést nyerhet. Ami nem külsőség és phaedrusi álarc, hanem a munka izgalmának belső forrósága : tartalom, lényeg„ Amire egyházi iskoláink is mindig a súlyt helyezték, és amibe minden kockázattal és munkabírással évszázadok óta egész lényüket beledobták. A mozgalom négy csoportba osztja ezeket a munkákat: a bér-, a gyűjtő-, a termelői, és a vállalkozói munkákra. Ezek körül, vagy ezekben épül ki és jegecesedik ki az egész Diákkaptár munka, és ezekben nyílik mód és alkalom az újszerű, gimnáziumok által eddig szinte hozzá sem jérhető pedagógiai feladatok megvalósítására.

Ezeken belül vállalkozhatnak akár egyes kaptárosok, akár egész közösségek arra, hogy magukat és munkájukat a magyar kereskedelmi és gazdasági élet szolgálatába állítsák. Nem sorolhatjuk most fel az összes munkaágakat, amelyek e négy kategórián belül nagyobbrészt mind a diákkötelességből és leleményességből, mint bővizű forrás felfakadtak, csupán egy néhányra utalunk, amelyek közül egyiket vagy másikat éppen a mi egyházi iskoláink igen szép eredménnyel gyakorolják. A miskolci református gimnáziumnak egyik növendéke havi 55 pengőt keres újságkihordással. Nagykőrösön egy fiú nyáron ebédet hordott a munkásoknak havi 50 kg búzáért. Nyíregyházán az evangélikus gimnáziumban bankokban, üzletekben kirakatablaktisztítást vállaltak a diákok. A Baár-Madas intézet egyik kicsiny növendéke szabad idejében édesapja üzletében kiszolgál 10 fillér órabér fejében. De a cséplőgépellenőrség, szikvízgyári kisegítés, biztosítótársasági ügynökség sem ritka munka a vállalkozó szellemű diákok között. A <7yü//őmuniíáról szinte nem is kell külön beszélnünk, mert a mai háborús világ talán nem is ismer olyan hulladék- vagy nyersanyagot, amit valamilyen célra fel ne lehetne használni. E tekintetben talán már még a kelleténél is jobban igénybeveszik a diákkaptárosok munkáját. Kétségtelen azonban, hogy a diákkaptár munkának ehhez az ágához kell a legkevesebb invenció, így ebbe a feladatkörbe a diák